Szobacica, szobacica, hol van a bundája...? Kivezényeltem a kedves kis szőrhullató népséget az erkélyre, hogy amíg odakint vedlenek sütkéreznek, idebent háborút indítsak a szőnyegen és takarón felejtett szőrszálak ellen. Másfél éve macskatartóként bőven volt időnk…

Egy szép tavaszi délelőtt itthon, erkélyen, apával... (Katt a képre a nagyobb méretért!) Kedvenc házi fotósunk (APA!!) :) a harmadik és a nyolcadik képre a legbüszkébb.Ugye, szépek? :)

A blogstatisztikák közül kétségtelenül a keresőkifejezések a legmókásabb kategória. Bár valószínűleg nem így látják azok, akik süteményrecept reményében jutnak el az oldalunkra. :) Meg szoktuk nézni, ki mire keresett rá, hogy itt lyukadt ki - néha egészen elképesztő…

Még a tölcséres időszakot megelőzően készült a következő fotósorozat, megörökítve Zserbó & Mazsi "Unalmas és megszokott használati eszközök játékos újrahasznosítása" című előadását. Avagy, az inverz, kibelezett cicakosár esete: 1. Nicsak, ott valami…

Cicás berkekben bizony egyetértenek a gazdik, hogy havas reggelek ide vagy oda, lassan itt a tavasz - a kiskedvencek határozottan jelzik nekünk. Mi más is lehetne a levegőben, amitől mostanában szinte minden macsek megkergült? Mazsolánk például az egyhetes műtéti hegre fittyet hányva…

Először is, képzeljétek, hallhatóan repedezik az a jég, amely cicóink barátságát elfedi. Végül is, itt a tavasz! :) A múlt héten történt, hogy a szokásos délutáni szundi vége felé a még álmosan pislákoló Zserbó színe elé járultam a hálóban, remélve, hogy enged egy kis…

Még nem is említettük, hogy néhány hete újfajta étrenddel álltunk elő a cicók számára. (Na, nem mintha nem érte volna eddig is elég trauma szegény Zserbit...) Mazsi érkezésével idejét láttuk az alutasakos+szárazeledel konyha megreformálásának, de legalább is az arányok…

A hétvégén az éléskamra feltöltése és némi cicaalom beszerzése érdekében ismét a macskaboltban jártunk. Ha már ott voltunk, választottunk Zserbónak egy új macskahordozót, tekintettel arra, hogy a régi "kosarába" már bele sem férne (bár néha összehajtogatja magát…

Frontérzékenyek ezek a cicák, vagy csak simán bal lábbal keltek, az elmúlt napokban mindenesetre meggyűlt a bajunk a kis drágákkal. Főleg Mazsola járt az élen rosszaságban, szinte kezelhetetlennek bizonyult. Az már nem újdonság, hogy egymás elől felfalják az ételt. Az…

17 napja, hogy kétcicások lettünk. Mazsi mintha már ezer éve velünk volna, nagyon gyorsan alkalmazkodott mindenhez és mindenkihez. Zserbó pedig jó úton halad, azt hiszem. Egyre gyakoribbak az egy ágyon alvások (jelenleg is ez a helyzet, mindketten a hálószobában durmolnak), és a…

Másfél hét telt el Mazsi cica érkezése óta. Az összeszoktatás folyamata egyelőre stagnál, ahogy az előző poszt is utalt rá, jelenleg többnyire fogócskáznak egymással "a lányok", néha óvatos szaglálódás figyelhető meg, de ennél közelebb még nem jutottunk a…

Zserbó a minap megelégelte, hogy szemtől-szemben semmire sem jut Mazsi cicával. Cselhez folyamodott hát a közelebbi tapasztalatszerzés érdekében. Történt ugyanis, hogy békésen üldögéltem a nappaliban, Mazska elnyúlva szundikált rajtam-mellettem. Egyszer csak a kanapé takarója…

Mielőtt Mazsit is a billentyűk mellé engednénk, egy "kis" összefoglaló az elmúlt napok pozitív irányban alakuló harci helyzetéről. Le kell szögezzem, hogy nem aggódunk már annyira "a lányok" miatt, de a tényszerűség kedvéért azért…

Az újonnan érkezett bemutatása után visszatérnék oda, amikor is átléptük Zserbó birodalmának (egyszersmind a lakásnak) a küszöbét, hordozónkban Mazsi cicával. Zsebi örömmel jött elénk, ahogy mindig, várakozón ült le a szoba ajtajában. A hordozót szemben vele tettük le a…