Először is, képzeljétek, hallhatóan repedezik az a jég, amely cicóink barátságát elfedi. Végül is, itt a tavasz! :) A múlt héten történt, hogy a szokásos délutáni szundi vége felé a még álmosan pislákoló Zserbó színe elé járultam a hálóban, remélve, hogy enged egy kis babusgatást (ilyenkor sokkal fogékonyabb az effajta macskaszerű dolgokra). Megsimiztem a buksiját - nem húzódott el, nem csapott oda, sőt, tolta a tenyerembe a fejét és halkan beindult a dörmögője is. :) Eközben Mazsola magához tért odakint a nappaliban (na, ez is megérne egy külön posztot, ahogy képes aludni, aztán ébredés után kómázni a picúrunk). Észlelte, hogy történés van (vagyis: nem vagyok a közelben, és különben is, micsináloknélküle?!), máris az ágyon termett. Hát, Zserbó a jelenlétében továbbra is lefagy, de legalább is barátságtalanabb üzemmódra vált - így rögtön abbahagyta a dorombolást. Tette mindezt kissé meglepetten-elképedve, mivel Mazsi amint landolt mellettünk, azonnali cicamosdatásba kezdett: határozottan, de nagyon kedvesen nyalogatta Zsebi buksiját! HOPPÁ!! Csak pislogtam, mint hal a szatyorban. A nagylány nem húzódott el, hagyta (tűrte?) a kedveskedést egészen addig, amíg Mazska el nem kezdte - nemcsak képletesen - rágni a fülét. Innentől a szokásos bunyóba torkollott a dolog, kétségtelenül felébredtek már mindketten. Vigyorogva vártam haza apát, hogy elmeséljem a házi macskapcsolatunk újabb mérföldkövének letételét; majd az este folyamán a csajok alá is támasztották a mondandómat egy kis reprezentatív barátkozással: szintén ébredve, szintén Zsebimosogatás, de most még tovább is tartott (=Zserbó tovább tűrte), mint az első. Azóta ez napi történéssé kezd válni nálunk, de még mindig elérzékenyülve figyeljük az eseményeket. :) Idevágó képi bizonyítékkal egyelőre nem szolgálhatok; az együtt, egy helyen alvás viszont már megörökíttetett:

Nincs összebújás vagy ölelkezés, és Zsebke részéről nem is mindig önkéntes a szundiszomszédság - Mazsi akkor kapaszkodik fel mellé, amikor ő már elaludt -, DE! legalább nem az ágy két ellentétes végén hevernek, ami mindenképpen bíztató. :)

Mazsola egyébként tényleg az a cicó, aki szeret mindenhol ott lenni és mindenben részt venni. Legyen az akár házimunka, akár bárminemű helyváltoztatás a lakásban, ő jön, ugrik, leskelődik, végére jár a dolgoknak! Engem szinte árnyékként követ a kicsilány; Kedves jókat nevet rajtunk, amikor belépek a szobába, majd kisvártatva, hetykén lépdelve feltűnik pici Puja is - a kommentár: - Itt jön anya... és hű csatlósa, Mazsi! :D Kedvencem még, amikor beleül az épp használatban lévő szemeteslapátba, esetleg amikor kényelmesen elhelyezkedik a vasalásra váró ruhák között. Vagy hogy annyira, de annyira szeretne mosogatni helyettem/velem, hogy hátulról váratlanul felugrik a lábamra - az még hagyján, hogy a frász kerülget ilyenkor, de a karmai (ugye, hát kapaszkodni kell valamivel), váááh, azok nagyon hegyesek!
A minap rendrakásban segédkezett nekem, küzdöttünk a portalanítóért (én használtam volna, ő meg belecsimpaszkodott), aztán lekerült néhány dolog a polcról, végül ezekből két egész origami békát zsákmányolt a macskacicó - egy időben sok ilyet hajtogattam, neki meg tetszett, hogy ugrik és lehet vele zörögni is. Azóta naponta többször biológiai szertárrá alakul a lakás, Mazska boncolja a brekiket: volt, hogy szinte felismerhetetlen papírdarabot hozott elő büszkén a szájában - javításra. Egyik este, amint a játékokat szedtük össze Kedvessel (mindig szépen elpakolunk a cicadobozba, hogy a lánykáknak még véletlenül se legyen ingerenciájuk éjjel játszadozni), és feltűnt, hogy nincsenek meg a kétéltűsereg még funkcionáló tagjai... - sebaj, több is veszett már a saját bejáratú Bermuda-háromszögben. A soron következő konyhatakarításnál viszont meglepődtem: papírbéka-temetőt találtam a hűtő alatt! :)
Legújabb aranyossága pedig: amikor résnyire nyitva hagyjuk a befelé nyíló fürdőajtót - Mazsi jön, felágaskodik és sarkig kitárja, hát, hogy kényelmesen beférjen "teljes szőlőszem-terjedelmében", természetesen! :D
(...)

Zárásként ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánunk Mazsi testvérkéjének, Kakaónak, ő szemműtéten esett át a múlt hét folyamán (részleteket a Latte Kakaóval blogon olvashattok).