Másfél hét telt el Mazsi cica érkezése óta. Az összeszoktatás folyamata egyelőre stagnál, ahogy az előző poszt is utalt rá, jelenleg többnyire fogócskáznak egymással "a lányok", néha óvatos szaglálódás figyelhető meg, de ennél közelebb még nem jutottunk a barátsághoz.

Zserbó felfüggesztette a fújós-morgós hozzáállást, még akkor sem alkalmazza ezt, amikor kivételesen indokoltnak éreznénk. Ha ugyanis az ételről van szó, Mazsi rendkívül expeditív: a szokásos étkezéseknél jószerivel egyszerre megeszi az egész adagot, és amikor végzett, gömbölyű pocakkal ("Döbrögi uraság") átszalad Zsebi tálkájához, megnézni, nem hagyott-e valamit későbbre a nagytesó. Nos, legtöbbször hagy, mert ő ilyen jól megfontolt, hagyja az ízeket érvényesülni, távlatokra is gondol stb. :) A tálkájuk egyébként a konyha két, egymástól legtávolabbi végén van elhelyezve, és mintegy forgalmi akadályként, gyakorta jelen van valamelyikünk a kettő között. Mazsi ilyenkor egy "csak erre jártam..." tekintetet ereszt felénk - nagyon jól tudja már, hogy mit nem szabad - és ha egy pillanatra nem figyelünk, már el is csente a falatot Zserbó reggelijéből vagy vacsijából. De itt éppenséggel Zsebke nincs jelen a tulajdon védelmében. Ha viszont jutalomfalatról, nasiról van szó, hiába kapják meg egyszerre, külön kézből, Mazsi már végez is és hopp! - előfordult, hogy Zserbi szájából vette ki a falatot! Az amúgy agresszor nagymacs pedig csak ámult, de hoppon maradt. Ha kizárólag neki szeretnénk kedveskedni valamivel, de a kicsi ezt észreveszi és odafurakodik, hát Zserbó inkább hátrébb lép és átengedi a finomságot, nem teszi helyre Mazsikát. Hm... Elgondolkodtunk rajta, hogy ilyenkor vajon miért nem övé a domináns szerep? A másik oldalon viszont, azért nem kell nagyon félteni, mert ha száraztápról van szó, akkor ő jár rá Mazsi tálkájára - valahogy a junior jobban ízlik neki, mint a sajátja (vagy kisebbek a falatok?), ha rászólunk, azt pedig nagyon, de nagyon rossz néven veszi, mintha neki bármit szabad lenne. Szóval, ezzel az ételelkülönítéssel bizony nálunk is meggyűlik a baj, kedves két-(vagy több)cicás olvasók!

Egyébként Zserbó szociális érzékenységét próbáljuk mérni napról-napra azzal, hogy elfogadja-e a nasit, ha egyszerre kapja Mazsival. Eleinte inkább nem kérte a jutalomfalatot ott helyben, akkor se, ha két külön kézből/tálkából/pohárból adtuk nekik. Pár nap múlva így már elfogadta ő is. Jelenleg pedig túl vagyunk az első közös joghurtospohár-lefetyelésen. :) Így azért az étkezéseket az egységet kovácsoló történésnek tudhatjuk be, és direkt várom minden egyes alkalmat, amikor elhangozhat a "Gyertek, lányok, reggeli/vacsi!" mondat. :D

Szóval, ha épp nem a hasukat tömik ezek a csajok, olyankor nagyokat szundítanak a lehető legfurcsább testhelyzetekben:

... illetve a lakásban kergetőznek, tarkítva ezt némi birkózással is. Utóbbi tevékenység elég érdekes lefolyású, tekintve, hogy Zsebke jóformán minden paraméterét tekintve háromszoros fölényben van Mazsival szemben. A pici bátorságát és kedvét azonban ez nem veszi el attól, hogy nekiugorjon a játék hevében. A bunyó alkalomadtán kicsit el tud durvulni, olyannyira, hogy már nem segít Mazsi ujjuj!-helyzet kifejezésére szolgáló magas, vékony hangocskája sem. Ha Zsebi nem engedi el őt erre az ismétlődő jelzésre, olyankor azért közbe szoktunk lépni, hogy Zserbó és a kedélyek is lenyugodjanak picit. A játékon kívüli, egyéb összetűzésekről szerencsére nem kell beszámolnunk, békeidőkben maximum egy-egy mancsolós odapaskolás fordulhat elő, inkább csak törődésből. Mi mindenesetre nem vesztettük el a reményt, hogy ebből a kapcsolatból azért még lesz valami. :)

Legközelebb mesélek majd a Zserbó-kedélyjavító vendégjárásról, arról, miért nehéz nálunk "nagy" macskának lenni; Mazsi második látogatásáról Viktor doktornál és arról, hogy miért veszélyes a lakásban egy "kis" cica. Addig is, ajánlom figyelmetekbe az Indafotóra feltöltött képeinket. Jó éjt mindenkinek!