Szobacica, szobacica, hol van a bundája...?
Kivezényeltem a kedves kis szőrhullató népséget az erkélyre, hogy amíg odakint vedlenek sütkéreznek, idebent háborút indítsak a szőnyegen és takarón felejtett szőrszálak ellen. Másfél éve macskatartóként bőven volt időnk hozzászokni a bársonytalpú fizikai jelenlétét épp nélkülöző egy négyzetcentin is sűrűn előforduló cicabundához, nem beszélve a legváratlanabb helyeken történő szőrszál-felbukkanásról (legutóbb: a fogkefémen...???). Mégis, időnként elkap a harci, hogy a rendszeres takarításon túl ne csak felületileg legyen kezelve a probléma. (És itt a felületet nem Zserbó és Mazsi itt-ott gömbölyödő, de azért még karcsúnak vélt macskatestének címeztem.)
Kaptunk ajándékba egy univerzális szőreltávolító kefét :), ez került bevetésre a mai csatában. Jó másfél órás "Fáradjon le onnan, Sir!" következett. Derekasan küzdöttünk, a sok kis gonosz angol ("sir", ugye), meg én, a művelet során pedig sűrűn emlegettem a csupasz cica tartásának felbecsülhetetlen előnyeit.
Végső offenzívaként nagyjából "sün!"-alakzatba rendeztem az ellenség sorait, melynek eredményeképpen feladták a harcot mára:
napi pompom
Oké, nincsenek illúzióim, a dicsőség röpke fényének látómezején túl újabb "lovagi" seregek sorakoznak ellenem. De bizakodva markolom a csodakefét.
Utolsó kommentek