Sziasztok. Én magam is régen ragadtam billentyűt, de most szeretném pótolni egy kicsit az elmaradást.
A mai témám a már annyiszor megfigyelt apróság: a bosszú. Mint régi kutyásnak, számomra nem volt ismeretlen az esetleges "rád morgok, ha beleeszel a kajámba" dolog, de be kell vallanom, hogy a durcáskodás eme formája meglepett. Sokáig nem is hittem el, hogy kedvenc bársonytalpasaink ennyire képesek haragudni egymásra. Pár apró sztorin keresztül szeretném most megmutatni, hogy is zajlik nálunk az, ami hidegen a legfinomabb.
1. Este 11 óra. Zserbó készülődik az esti "recsegésére". Ez úgy zajlik alapesetben, hogy megvárja, amíg én kényelmesen elhelyezkedek, betakaródzok, majd cirmossága megáll az ágy mellett és egy halk "pururu" kíséretében felugrik, aztán apró körök megtétele után vagy elhelyezkedik a takarón, vagy bekunyerálja magát a takaró alá. Utóbbi esetben, amikor éppen rázendít a dorombjára, Mazsika pillanatokon belül megjelenik mellettem, és figyelni kezd. Volt, hogy Zsebike fészkelődésére foltoskánk játékkal reagált (a paplan púpozódására dupla manccsal rádobbantott), volt, hogy csak kivárta, hogy a takaró alól előbújó macskatesóra támadhasson. Igen ám, de ezeket Zserbó sértésnek veszi, és amint a dorombolást követően evett egy pár falatot, kíméletlen kergetőzésbe kezd. Ilyenkor aztán hullik bőven Mazsola szőre.
2. Mazsika elheveredik szinte bármelyik "Zserbó fészek"-nek nevezett pontján a lakásnak (ez gyakorlatilag az összes macskák számára fekhelyként használható helyet magában foglalja). Zsebi természetesen nehezményezi a dolgot, tehát akcióba lendül. Először is lopakodva megközelíti a trón(fekhely)-bitorlót, majd ha "lőtávolba ér", akkor valahogy felhívja magára a figyelmet. Ahogy ez sikerül, indulhat a már fentebb részletezett kergetés-pofozás-birkózás halmaz, aminek általában egy szigorú és hangos "LÁÁÁÁNYOOOOK!" jelzés vet véget. Ezek után azonban senki ne higgye, hogy Zserbó elfoglalná az addig hőn áhított pontot. Nem, mind a ketten más hely után néznek.
3. Zsebike éppen kellemesen elfoglalja magát (értsd: eszik, iszik, füvet legel, nagy ritkán játszik stb.), mikor is Mazsola úgy gondolja, hogy ez tarthatatlan állapot és hátulról támadásba lendül. Ilyenkor bevárja a tesót az ajtófélfa mellett, a kanapé alá bújva, az ágyon lapulva. Hang nélkül (ahogy a ragadozók) telibekapja Zserbót, néha sikeresen fel is borítja, és tovaszáguld.
Szerencsére – és dacára annak, hogy amúgy a lányok közt nincsen őszinte barátság – ezek a "na majd én megmutatom neked hogy..." jellegű villongások hamar játékba csapnak át (tehát már nem tépik egymást annyira, vagy legalábbis valamelyikük úgy gondolja, hogy akkor most övé a győzelem), vagy kifulladnak és hirtelen békésen elmélyült mosakodás veszi kezdetét mind a két fél részéről.
Utolsó kommentek