...a Mazsola névre hallgat, természetesen. Az új megszólítást egy hajnali partizánakcióval érdemelte ki a minap. Jó ideje már nagyon korán kel a kispöcök és ilyenkor nem bír magával, mondhatnám, bizsereg a tappancsa. Muszáj matatnia pl. az ágy alatt, a radiátornál, esetleg a szekrény mögött, de a polcokon pakolás sem kizárt. Elég éberen alszom, ezért ha nem ébredek fel már a takarómon jövés-menésre, akkor a mazsineszekre minden bizonnyal. Bársonytalpú, könnyűléptű kedvencem ilyenkor olyasfajta evidens, bár költői és érthetőleg morcos kérdésekkel találja magát szembe, hogy "micsinálszmegint?!"; "mit keresel a vasalnivalók tetején?!"; "mér' ugrálsz a konvektoron, Dömpike?!" (ha Zserbó Mazsi-plusz-egy kilósan hang nélkül képes megérkezni rá, hogy tud ez a kis foltos ilyen hangosan csattanni?);  "hol találtad a csörgő izét?!" stb-stb. Azon a reggelen is valami hasonló neszezésre nyitottam álmos szemeket, majd a mosdóba tartva valami furcsa terepjelenségre lettem figyelmes a hajnali félhomályban: az előszoba közepén hevert valami... szamár! :) Felismerve a helyzetet, a morcosságom is enyhült kicsit. Mazsi igyekezett csendesen, de hatékonyan elfoglalni magát, amíg a gazdik és Zserbó alszanak. A macskajátékokat – különös tekintettel mindenféle csörömpölő egerekre és labdákra – éjszakára mindig összeszedjük a dobozkájukba, még véletlenül se legyen ingerencia ezek rendeltetésszerű/szerűtlen használatára. Ezért Mazsi jobb híján az egyik polcról zsákmányolt plüss Fülessel kezdett különfoglalkozásba. Aztán (de csak mert annyira még nem dörzsölt a kiscsaj) a csempészárut egyszerűen otthagyta, a placc közepén. :)) Pedig amúgy nem különösebben érdeklik őt a plüssfigurák (mondjuk Zserbót sem). De ez a csacsi azóta is kiemelt figyelemre és külön dögönyözésre tarthat számot, ezért már vissza sem került arra a polcos szekrényre (helyette a játékos dobozban tölti az éjszakákat). Jobban belegondolva, nincs mese, egy macskagazdinak acélból vannak az idegei: azelőtt valószínűleg frászt kaptam volna egy váratlan találkozástól az ismeretlen szürke micsodával, hajnalban, az előszoba közepén. De most, ááá, szinte meg sem lepődtem! :P