Cicás berkekben bizony egyetértenek a gazdik, hogy havas reggelek ide vagy oda, lassan itt a tavasz - a kiskedvencek határozottan jelzik nekünk. Mi más is lehetne a levegőben, amitől mostanában szinte minden macsek megkergült? Mazsolánk például az egyhetes műtéti hegre fittyet hányva légtornászik a lakásban, rohangál, rombol, Zserbót ijesztget; a fokozott légellenállástól eltekintve (még a rózsaszín gallérban pompázik, ugye) semmi sem fogja vissza őt a kergemarhulástól. Sokszor hallani, amikor tilosban jár, oda-odakoppan "a tölcsérje" a berendezéshez, ha rászólok (kb. tizedszerre), akkor 8 és fél másodpercig bír egyhelyben maradni és nagyon bűnbánóan nézni. Ma például addig-addig pattogott a konyhaasztal mellett, amíg egy ugrással fel nem borította a közelben elhelyezett tejes és a vizes tálkáját is, és ami a legfőbb, meg is hempergőzött az eredményben, ha már arra járt, jóformán tejben-vajban fürdött a kis drága. Na, fiacskám, akkor megyünk szépen mosakodni! >:S Nedves törölközővel próbáltam szalonképessé varázsolni a bundáját, amennyire hagyta.

A műtéttel járó nagyjából másfél napos nemevésnek köszönhetően eléggé legyengült, lefogyott a picúr, legalább is a hátsó fertáján komoly kis horpasz látszott mindkét oldalon. Úgyhogy 3-4 napig extra alutasakost rendeltünk el a számára, amit fogyasztott is szépen, így megint kikerekedett, összehajtogatott nyújtózáskor (amikor közelíti a mellső és a hátsó lábait és a törzsét fölfelé nyújtóztatja, a hátát görbíti - olyan, mintha lenyelt volna egy teniszlabdát, fenomenális!) már igazi golyógolyó jellegű! Egy néhány héttel ezelőtti kép a témában:

A hétvégén egyébként új dizájnt kölcsönöztünk a csajszinak - kapott egy nagyon csecse, piros Hunter nyakörvet. Dupla ezüstszálas fényvisszaverő, nyúlós (tehát nem fojtogatós) anyag, kedves kis csengettyűvel. Ez utóbbi persze lendületből lekerült a készségről, és örökbe adatott a macskapecabotra szerelt egérkének, aki már elhagyta a sajátját a használat során. Szóval, apa ötletelt (ezúton is puszi neki!) és hozott egy ilyen nyakörvet a kicsi lánynak, felváltva az addig problémásan funkcionáló gézcsíkot, ami a gallért volt hivatott fenntartani Mazska nyakán. (Zserbónál anno még működött ez a háztáji rögzítő módszer.) Így csinos is, nem tudja leszedni az óvó-védő plexit, meg nem is tud alányúlni az egésznek. :) Zsebi szintén kapott egy kék színű, hasonló nyakörvet, hogy legyen, de nem tettük fel neki, szerintem nem hiányzik egy újabb trauma a művésznőnek. Mazsiét is eltávolítjuk, amint tölcsérmentes lesz - ha másért nem, a szabad nyaktájért megérje szobacicának lenni! ;)

De még mielőtt ez a mentesítés bekövetkezne, Mazsola igyekszik kihasználni a gallér kölcsönözte rémisztő mivoltát, és bár úgy hisszük, hogy Zserbó sokszor csak rájátszik a dologra, azért élvezettel kergeti a nagytesót, aki a rémülettől fejvesztve menekül a harcimazsola elől. :) A másik véglet, amikor a pici kedveskedni próbál és mancsát Zsebke fejére helyezi, majd határozott mozdulatokkal mosdatni próbálja: a tölcsér útban van, így a kedvezményezett kénytelen egy-két fejbe kólintást is elszenvedni, amit persze nem tűr el sokáig. De azért Zsebit sem kell félteni. Amint Mazsi-Drazsi talpra állt, már provokálta volna a fogócskázós birkózást a kicsivel, különös tekintettel az esti órákra, csak nehezen tudtuk meggyőzni, hogy talán ezt még nem kéne. Újra szokásává vált az is, hogy a sajátja helyett a kicsi tálkáját látogatja, aztán persze lebukik, anyai szigorral helyre lesz téve, ami maga(m) után vonja a sértődött kiskamasz pillantásait. De még mindig vele van a legkevesebb gondunk, akármilyen elvonulós és magának való is időnként.

Néhány hete olvastam a Netboardon egy aranyos viccet:
Egy manó garázdálkodik a kertben, elpusztít néhány bokrot, miközben felbukkan egy házi macska. - Te mi vagy? - kérdezi a macska. - Manó vagyok - hangzik a válasz. Ételt lopok az emberektől, elpusztítom a növényeiket, éjszaka lármázással az őrületbe kergetem őket, és imádok gonoszkodni. Megkérdezhetem, hogy te mi vagy? - Hááááát, én is manó vagyok. :)

Rendben, azért a mi kis manóink rontó-bontó listáján eddig "csak" egy kivégzett és két megdézsmált virág, egy néhai mécsestartó, egy feldarabolt fűszertartó, megrágott cipőfűzők, bolyhosodó szőnyeg, kihasított bőrszék és asztalterítő szerepelnek (így hirtelen számba véve a dolgokat) - lássuk be, lehetne rosszabb!