...cica lett Mazsiból csütörtök estére. Kedden egyeztettünk időpontot az állatorvosunkkal, szerda estétől koplaltunk, és elérkezett a nehéz nap Mazska számára: az ivartalanítás. Másfél éve átestünk ezen Zsebivel, szóval, tudtuk, hogy nem lesz könnyű, meg ugye, a gazdik azért mindent túlaggódnak picit. Hosszas várakozást követően este vihettük haza a rendelőből a még öntudatlan Mazsolát. Lemosdattuk, takargattuk, vártuk, hogy ébredezzen. Nagyjából 4 órával az altató beadását követően kezdett eszmélni és igen hirtelen megindult - vagyis, csak indult volna, mert ugye, ilyenkor egy görbe este után hazafelé tartó bulihuligánt meghazudtolva közlekedik a páciens. (Egyik szemünk sírt, a másik meg, nem tehett mást, csak nevetett... kicsi, remegve bukdácsoló Manóka!) Nem tudom, mi vitte őt előre, mert fel-felborult, nekiment dolgoknak, mégsem állt le, csak kb. fél óra után. Így telt aztán az éjszakánk. Megébredt, járkált kicsit a szobában, elfáradt, lepihent. Lassan megjött a lendülete is, már sokkal határozottabban kóvájgott. Volt pici rosszullét, rövid, ám keserves panaszkodás, és hát, úrilány ő is, kérem szépen, mert a nagy kómázás közepette is szépen kiment az alomra. Reggeltájban pedig észrevételezte, hogy ott pocaktájon valami nem stimmel, nyalogatni próbálta, illetve tépte a (varrt) sebét elfedő gézlapot... kinézett a gallér felhelyezése. Erre végül másnap délelőtt sor került: jelentem, Mazsi a farsangi utószezonban helyre kis virágszálnak öltözött - szépséges (kislányos!), átlátszó, halovány rózsaszín gallért kapott. Ezt sikerült is azóta kétszer lepattintania, de már kezd beletörődni, hogy hiába. Eleinte még tolatva közlekedett, hátha elhagyja ezt a tölcsért. És nagyon küzd, mert szeretne mosakodni, de így nem sok a sikerélmény... (És egyébként ez az egész nem annyira vicces, és nagyjából a szívem szakad meg érte, de mivel ezzel nem lesz jobb neki, a kesergést hagyjuk is.)
Még el nem felejtem: úgy döntöttünk, hogy kompromittáló fotók a jelenlegi állapotokról, ahogy Zsebinél sem, így most sem készülnek majd. Úgyhogy a Kisvirág leírás utáni vizualizálását mindenki kedves fantáziájára bízzuk. ;)

Beszámolókból, olvasottakból úgy tűnt, az ivartalanító műtéten átesett cicák azért max. 4-5 órán belül magukhoz térnek, visszazökkennek a rutinba. Hát, doktorunk igen erős bódítót használhat, mert anno Zsebke is, most pedig Mazsi csak mintegy 24 óra alatt heverte ki teljesen az altatás hatásait. Ma estére viszont a picúr újra a régi volt, leszámítva, hogy azért kis elesett még. De már játszik, eszik-iszik, dorombol, és ami a fő: rosszcsontkodik! :) Lepihentem délután, és már akkor feljött hozzám egy kis dörmizésre, hát, zene volt füleinknek! Meg azt csinálja, hogy ha elfárad, leül, becsukja a szemét és "metrózik": üldögélve kókadozik és hol erre, hol arra dülöngél, de mielőtt eldőlne, feleszmél... aztán kezdi előről. Hát, biztos jobb így, mint leheveredve. Persze, azért alszik is nagyokat.

Ejtenék még pár szót Zserbónkról az események kapcsán, bár egyértelműen nem ő volt az elmúlt 2 nap főszereplője nálunk. Kíváncsi voltam, hogyan reagál majd, hogy Mazsi először nincs itthon, aztán pedig nem egészen a megszokott módon viselkedik. Nos, amikor első körben hazaértem a dokitól, Zsebi jött elém, majd konstatálta, hogy nincs hordozó, nincs cicó. Párszor körbejárt a lakásban, benézett mindenhová, érdekesen nyervogott, mintha hívta (?) volna a kicsit. Aztán szemérmetlenül és felszabadultan recsegni kezdett nekem, jött, bújt, simogatózott. A kanapéján még spontán is dagasztott magának. Ne már, hogy így örült a mazsinélküliségnek! Amikor újra leguggoltam hozzá, akkor pedig kémlelt, hogy nincs-e mégis egy Mazska az ölemben (előtte egész nap így közlekedtünk nagyjából, pici Puja különösen bújós - és éhes - cica volt!).
A teljes létszámú hazaérkezést követően aztán Zserbó - hozzánk hasonlóan - meglehetősen nyugtalan volt: nem tudta mire vélni, hogy a pici csak fekszik ott mozdulatlan és olyan furcsa szaga is van... Újra és újra odajött, "megvizsgálta", szaglászta, de nem bántotta. Feszülten figyelte, ahogy kezdett ébredezni, az pedig végleg kivágta nála a biztosítékot, amikor a pici bizonytalanul remegve helyváltoztatásba kezdett - bebújt az ágy alá és messziről figyelte csak a történéseket.
A következő elképedését a "galléros ismeretlen" (Micutól kölcsönözve a kifejezést! :) Latte kutyus is hasonlóképpen viszonyult a műtéten átesett Kakaóhoz) okozta: közel merészkedett, hogy megszimatolja, azmiaz??, ám Mazsi és vele együtt a furcsa színű tölcsér megmozdult, Zsebi meg ugrott egy nagyot hátra. Ez azért elég mókás volt! :)