A háromnapos hétvége feledtette velünk az elmúlt hét fáradalmait és szürkeségét. Zsebivel sok időt töltöttünk együtt, és persze a vidámság, a móka sem maradt el.
Kedves a betegsége alatt ugye, itthon volt végig, ez elég időnek bizonyult, hogy Zsebi hozzászokjon, mindig van vele valaki. A héten aztán 2 napra egyedül maradt hirtelen, talán ennek köszönhetően elég kis nyúzott és ingerült volt esténként, mire hazaértünk. (Szaladgálás, mosómedvézés...) Nagyon örült nekünk, de aztán úgy tűnt, nem találja a helyét. Szerencsére jött a hosszú hétvége, és Puja is lenyugodott, velünk együtt.
Kiskedvenc legújabb szokása, hogy valami teljesen lehetetlen helyet keres magának a pihengetésre. Az ablakpárkányon például már alig fér el, de ez nem akadályozza meg őt abban, hogy ott nyomja el a buzgóság. (Kép.) Ezen kívül minden egyes ágyon/széken/bárhol hagyott ruhaneműn képes teljes macskaságában összekucorodni, ha ilyen nincsen, akkor megteszi Apa dolgozós táskája is. :) Ágyon a mintás takarón, vagy takaró nélkül a tiszta ágyneműn, esetleg egy direkt félretett, addig még macskaszőrmentes pléden. A legutóbb Kedves farmerján találtunk rá, ami további intézkedésig összehajtogatva hevert az ágy mellett - Zsebi szintén hajtogatva, egyetlen testrészét sem lelógatva feküdt rajta és édesen alukált. A további hol ez a macska? kérdésre válaszul szolgál még a - hát a fürdőszobában, a csapban vagy - a hálóban a komód alatt. Utóbbi helyre még kölyök korában szokott be, igaz, akkoriban normálisan be is fért oda, most leginkább csak beszuszakolja magát. Imád még a nappaliban, a konvektor előtt elnyújtózni, és nem, nem azért, hogy melegedjen: a kis mancsa éppen befér a fütőtest alá, így azzal múlatja az időt, hogy "odabent" kotorászik - előfordul, hogy egy-egy jól megtermett porcicára talál, amit aztán jelentőségteljesen elhelyez előttünk, nyomatékosítva, hogy használjuk már a porszívót... :)
Következő aranyoskodása, hogy mindig igyekszik részt venni a családi nagy ölelésekben. Ezt úgy kell érteni, hogy mindig megjelenik, amint Kedves nyakába csimpaszkodom, és a lábunkhoz dörgölőzik, bújik, jelezve, hogy bizony, ő is itt van ám! :) Imádnivaló, amikor ennyire igényli a törődést. Sokszor, ha feltűnik a szobában, néha álmosan, máskor kedveskedőn pillog ránk, ilyenkor elég csak egy "mi van, Puja?" kérdés, amire esetleg válaszol egy rövid nyaut, de van a repertoárban újabb pillogás, vagy jóleső nyújtózás/elvágódás is. Tehát egy pár szó elég számára, hogy érezze, törődünk vele. (Szoktuk is mondani, ha Zsebi beszélni tudna, a "mi van?" lett volna az első két szava.) És amikor egy cica a szokásos adag napi mivan után gondtalanul hempereg, esetleg finoman lépkedve dörgölőzik mindenhez, ne mondja senki, hogy nincs neki jó dolga. :P
És persze, a játék! Mostanában játszottunk ugye a tollakkal. Bár Picó számára ez is inkább csak elsőre tűnt annyira érdekesnek. A hétvége azonban újabb kütyüvel is szolgált, ugyanis Kedves szülinapjára kapott többek között egy macskatávirányítót. Ez egy lézeres kulcstartó, jó messzire visz, és Puja nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy ne üldözze azt a fénypontot. Micsoda hancúrok következnek ebből! (A piros fényt kergetve viszont legalább értjük a fel-le rohangálását.) :) Szegénykém, úgy elfáradt ma délután is a nagy üldözésben, lihegve heveredett el a szőnyegen, tiszta piros volt a nózija! :)
Búcsúzóul szerepeljen itt egy hasonló témájú videó a kedvenc Mean Kitty Channel-ünkről:
Utolsó kommentek