Ismét sűrűsödnek a bejegyzések a Zserbó-blogban. :) A kimaradt jó másfél hét ugyanis nem telt egészen tétlenül, komoly anyaggyűjtés folyt közben. A múlkor már tényleg ott tartottam, hogy milyen érdekességet írhatnék, ami még nem volt. Na de, majd most. :)

Először is, közeleg szeptember 13-a, amikor is évfordulót készülünk ünnepelni: éppen egy éve lesz, hogy Zserbó cicát elhoztuk a Noé Állatotthonból (katt a névre - picikénk nyilvántartása, az oldal alján pedig a felirat, ami még most is megdobogtatja a szívünket: gazdira talált). Ezen jeles alkalomból elhatároztuk, hogy felkeressük az ottmaradottakat, kedveskedve egy kis elemózsiával és legalább egy fényképpel az immár serdülő korba lépett Picóról. (Őt semmiképp nem visszük magunkkal, mert szegénykém nem nagyon bírja a hordtáskás-utazgatós gyűrődést.) A látogatás tervezgetése közepette rákattintottam a Noé honlapjára (lásd jobb oldalt, a linkblogok között), és milyen jól tettem! Ugyanis kiderült, hogy ezen a hétvégén, pontosan szeptember 13-áig zárva tartanak. Hát, akkor majd a következő hetek valamelyikében keressük fel őket... Egyébként a szombat nálunk minden héten nyílt nap, ezt ajánlom figyelmetekbe! Lehet menni nézelődni, simogatózni, kutyázni-cicázni (még egy csomó más állatot sorolhatnék)... és nagyon örülnek mindenféle ajándéknak is (a honlapon részletezni szokták, aktuálisan mire van éppen nagy szükségük).

Itthon Zsebivel megkezdtük a nagy őszi hadjáratot, főleg ami a fokozott szőrhullást és az erkélyen tölthető szabadidő csökken(t)ését illeti. Utóbbi miatt hangos méltatlankodások hallhatóak Cicó részéről, amikor is naplemente után már becsukjuk a szabadba vezető kijáratot. Ilyenkor csak ül ott az erkélyajtónál, bájosan pislog, vágyakozva tekintget és olykor-olykor felmiákol, szívet szaggatóan. Számára a kora esti hűvös levegő még nem volna akadály arra, hogy kint gubbasszon, lehetőleg minél kisebbre összegömbölyödve. Próbálkozhatnánk a cica kint - ajtó csukva variánssal, de valami különös oknál fogva, Zserbó ezt nem tartja kívánatosnak. Mi az, hogy korlátozzuk a szabad ki- és bejárást?? Neki igenis lehessen választása! Ezt úgy kell érteni, hogy amikor kint van az erkélyen, és normál esetben esze ágában sincs bejönni a szobába, akkor csak az ajtót/szúnyoghálót kell becsuknunk, és máris jelentkezik, hogy engedjetek be!! Ekkor ajtó kinyit, Cicó ímmel-ámmal besétál, éppen csak körülnéz, és határozott, büszke macskaléptekkel visszatér az erkélyre. (Ha ezt megelőzve még belülről csukjuk rá az ajtót, akkor a kijárási tilalom ellen tiltakozik.) Hmm. Kipróbáltuk, ez a folyamat a lépéseket ismételve is működik. (Macskalgoritmus!)

Nem egészen ide vág, mert ez a cica csak befelé óhajt jönni, de ha még nem láttátok volna Simon macskájának Let me in! -jét:

:) Ez a kedvencem a fehér cicós rajzfilmek közül!

Szóval, a döntés szabadsága, ebben nem ajánlatos egy bársonytalpút sem korlátozni. Kivéve, ha az ember (lánya) büntetést kénytelen kilátásban helyezni: az utóbbi pár napban sor került ilyesmire, mivel Puja olyan vehemenciával vetette magát a zümmögő préda után az erkélyen, hogy félő volt, még leugrik. Bizony, mostantól nem a nézelődős, erkély oldalára kíváncsian felkapaszkodós jelenetektől kell tartanunk, sokkal inkább a spontán és ösztönös "falnak" ugrálástól. Ilyenkor persze - nem lehet nem észrevenni a csattanást! - azonnal befelé irányítjuk az elvadult vadászt. Ebben az esetben nem is reklamál, tudja, hogy miért kellett bejönni és néha még szégyelli is magát.

Az erkélyes kukucskálás egyébként - legalábbis a fűtési szezon beálltáig - helyettesíthetőnek látszik, mivel Zsebi előszeretettel üldögél a kisszoba konvektorán (ott mindig nyitva résnyire az ablak, hogy azért legyen bent egy kis levegő) - innen jön kívülről a másutt már emlegetett cicafej az ablakban jelenség. Ma is így "várt" haza, bár arról nem szól a fáma, mióta nézelődött ott.

Kedvesem nemrégiben elkapott egy ilyen aranyos pillanatot, amikor is Picó a távozásom után lesett ki az ablakon: :)

Nos, mára ennyit, hagyok a mesélnivalókból legközelebbre is.