Egyszer volt, hol nem volt, tikkasztó melegben, bundában, panelben... na, valahogy így, most is. Köszönjük az érdeklődést, továbbra is élünk és virulunk, bár utóbbit inkább csak éjszaka tesszük, napközben alszunk és pihegünk. Kaptam/kaptunk némi feddést innen-onnan, hogy…

Az alábbi felvételen Zserbó cicát láthatjátok teljes valójában, amikor nagyon, de nagyon áhítozik valamire... Ilyenkor borzasztóan tud hízelegni, mindent és mindenkit odaadóan szeret, dorombol, dörgöl és beszélget – főként a "mit szeretnél?" kérdésre válaszolgatva. Ha…

Visszatértünk, ismét! :)Reméljük, Nektek is jól teltek ezek a szeszélyes tavaszi hónapok. Nálunk gyorsan repül(t) az idő, bár cicaszemmel ezt nem egészen tudom megítélni. Voltunk oltáson még márciusban – erről apa írt is bővebben –, aztán rutinosan nélkülöztük őt…

Zserbó cicánk 4 éves lett! Boldog születésnapot! :)

Fotó: haziallat.hu

Eljött a szombat, és a kötelező látogatás a doktorbácsinál. Nagy készülődés vette kezdetét, szépen előkészítettük a két cicahordozót, taxit hívtunk, és megpróbáltuk betuszkolni a cicákat a dobozokba. Persze ez nem egészen igaz, mert Mazsika szó- és ellenkezés nélkül…

Nos, minket  is utolért a havazás. Kint az erkélyen szépen gyűlik a hó. Már nagyon vártuk, hogy cicáink újra összetalálkozzanak a fehér hideggel. Ahogy számítottuk, ismét megmutatkozott a két picúr közötti különbség. Reggel, még a vékony hólepellel borított balkonon…

Videon is próbáltuk megörökíteni az odvas cicabútor felfedezését. Amíg apa szorgalmasan lövöldözte a fotónak valót, én "operatőrködtem". A házi stúdió fel-felvillanó vakuja néhol igen drámai effektekkel szolgál, nemde? :)

Néhány hónapja láttam a cicaboltban egy helyes kis macskabútor: az oldalán lyukak fatörzs módjára, a teteje peremes, ideális fekvőhely. Csak mellesleg megemlítettem apának, hogy milyen jó volna ez a hálószobába a lányoknak, persze ő röviden és tömören kifejtette, hogy mennyire…

Békés, dorombolós KARÁCSONYT kívánunk mindenkinek!

A múltkori poszt folytatásaként, merthogy a sátorba Mazsi is bejutott ám :P

Néha nem árt felpezsdíteni valamivel a szürke hétköznapokat. Megteszi a legegyszerűbb dolog is, úgy mint egy vadiúj doboz, zacskó, zörgős papír... a lényeg, hogy újdonságként hasson. Talán épp Mikulás tájékán lehetett, hogy némi postai kalamajka után megérkezett Félix cica…

Eltelt pár nap anya nélkül, és mindeközben én voltam a főállású gardedám itthon. Három éjszaka, és négy nap, szinte folyamatos felügyelettel (hogy most a cicók vigyáztak rám, vagy én rájuk, még nem eldöntött dolog, de a figyelem osztatlan volt). Ebben a pár napban…

A sorozat második része, mert a fotózást ezúttal még Zserbó sem kerülhette el. Ha jól számolom, ez lesz a 200-adik bejegyzés a blogon. :) Mire készülsz megint azzal az objektívvel?! Szende Morgó :) (Sérelmeink egy patkány miatt... – na jó, valójában csak ásított)