Egyszer volt, hol nem volt, tikkasztó melegben, bundában, panelben... na, valahogy így, most is. Köszönjük az érdeklődést, továbbra is élünk és virulunk, bár utóbbit inkább csak éjszaka tesszük, napközben alszunk és pihegünk. Kaptam/kaptunk némi feddést innen-onnan, hogy mégis hová lett a blog - nem mintha nem történne semmi sem cicaügyben, de hát annyi sok más teendő van (meg olimpia és online játékok ésésés... :P), az elmúlt hónapokban valahogy nem sikerült leülnöm/ülnünk írni egy pár sort (ami nekem alsó hangon is min. 2 órás szüttyögést jelent itt a gépnél). Igyekeztünk legalább Twitteren életjeleket küldeni, de mostanában valamiért nem mindig tölti át az üzeneteket a Facebook oldalunkra ez a kék madaras - úgyhogy mérgelődés helyett az "ami nem megy, nem kell erőltetni" filozófiájából kiindulva inkább nem is twítel(t)ünk.
Azért "rendes" kifogásom is van a hosszú szünetre, nevezetesen, hogy idén tavasszal-nyáron esküvői előkészületek voltak nálunk műsoron. Cicuskáink életébe mindez annyi változást hozott, hogy testközelből szemlélhették, amint a gazdik időnként kissé feszülten tanakodtak a laptop előtt ülve, esetleg furcsa tánclépéseket ismételgettek újra és újra, és bár a négylábúak is próbáltak bekapcsolódni: a "tánctér" kellős közepére masírozva igyekeztek megmutatni, hogyan is kell ezt csinálni, végül mindig a kanapén találták magukat, az útból szépen arrébb helyeződve... Aztán volt valami nagy fehér, abroncsos ruha is (amit az utolsó napokig nem is mertünk elhozni a szalonból, lévén, hogy nem férne be egyik szekrénybe sem, csak úgy felakasztva a lányok gondjaira hagyni meg mégsem szerettük volna...) - Mazsi azt hiszem, szerzett maradandó emléket róla, amikor a nagy sürgés-forgásban egyszer-egyszer bekeveredett az abroncs alá... Huhh, kedves női olvasók, ugye sejtitek, hogy erről az esküvős témáról akár külön blogot is nyithatnék, de szerencsére nem fogok, szóval maradjunk csak szépen a macskáknál. Ismerőseink csalódottan vették tudomásul, hogy Zserbó és Mazsi semmilyen szinten nem lesznek részesei a nagy napnak - de legyünk őszinték, így volt a legjobb mindenkinek, legfőképpen nekik. Elméletben pl. biztosan nagyon aranyos egy(-két) gyűrűhordozó cica, de ilyen szeszélyből semmiképp sem szerettük volna kiszakítani a kicsinyeket jól megszokott itthoni világukból. Bőven elég utazás és tortúra számukra, amikor állatorvoshoz megyünk pl. oltásra - ami mellesleg éppen ma délelőtt volt műsoron -, de erről már annyiszor meséltünk, hogy most nem fogok, mert minden a megszokott kerékvágásban ment ez alkalommal is.

Ehelyett szeretnék mutatni egy képet (ami Facebook-ról akár ismerős is lehet), amikor Mazsolánk éppen portrékészítésben segédkezik apának. Ugye, milyen kis ügyes? :)

Mazsi egyébként nem sokat változott: szeret a dolgok sűrűjében és gazdiközelben lenni, legyen szó bármilyen tevékenységről. Ha tévézünk, feljön mellénk a kanapéra, mellénk vagy az ölünkbe bújik; ha házimunkát végzünk, besegít; ha kint ülünk az erkélyen, a székünk alá telepedik... A hazaérkező gazdit mindig az ajtóban fogadja, üdvözölve recseg és látszik rajta, hogy igazán elégedett ("végre hazajöttél!"). Éjszakánként gyakran ébred valamelyikünk hangosan doromboló bajuszcsiklandozásra vagy egy darab durván ötkilós szőrcsomó lendületből érkező elheveredésére, mondjuk úgy vesetájékon. Teli van szeretettel ez a kis macsek, amiből gyakran jut Zserbónak is, akár igényli, akár nem. A hasát továbbra is nagyon szereti, a doktor bácsi szerint azonban pont jó bőrben van, így nem ér őt ledagizni. :) Bár a habzsolására oda kell figyeljünk, mert előfordul néha egy kis rosszullét, olyankor, amikor rágás nélkül csak beporszívózza az ételt. Sajtos jutalomfalat, főtt kukorica, zöldség -  jöhetnek minden mennyiségben - különleges a leányzó ízlése, mit tegyünk.
Ha unatkozik, igyekszik felhívni magára a figyelmet: a polcokon pakol, érdeklődésünkre, hogy mégis mit csinál, vékony hangocskáján felesel vissza. Máskor ágaskodva próbálja elérni a mancsával az imádott laserpointert a kisszekrény tetején, jelezve, hogy jó lenne már ezzel is játszani egy kicsit.
Amikor bogarakra vadászik, nem ismer könyörületet és nem szokott hibázni. Ő aztán nem játszik az étellel, az biztos. :) Egyik mancs, másik mancs és már el is majszolta az óvatlan zümmögőt. Ebben a nagy melegben napközben azért ő sem olyan aktív: inkább a hűs kövezeten heverészik az előszobában, esetleg elterül a fürdőkádban/mosdókagylóban. A nagy szaladgálásokat - elsősorban Zsebivel közösen - éjszakára tartogatja.
Még egy dolgot el kell mesélnem vele kapcsolatban, ezt nemrégiben vettük észre: nem igazán tudja értelmezni a függöny-témát. Estefelé, amikor már villanyt kell idebent gyújtani, de ők még kint levegőznek az erkélyen, olyankor csak elhúzzuk a függönyt, hogy bogarak ne, ők viszont be tudjanak jönni, ha akarnak. Zserbó szépen ki-be sétál oldalt, a függöny szélénél. A kispöcöknek viszont valahogy nem fér a fejébe: most akkor ez a csipkés (és a karmaiknak köszönhetően kissé egyébként is lyukacsos) "elválasztó" dolog átjárható? Fogja magát, először óvatosan kémlel, majd lendületet vesz, így szalad be hirtelen, gyakorlatilag a függöny "alatt", azon keresztül és húzza magával befelé, amíg csak át nem ér... Visszafelé ugyanígy. :) Roppant elégedett, amikor átjut és a firhang szépen visszalibben a helyére. A függöny mellett bejönni, az ki van zárva, túl egyszerű volna. Nagyon mókás és persze játéknak sem utolsó. Ilyenkor mindig csak mosolygunk, nálunk ez Mazsi csodaországban. Igyekszünk majd videót készíteni róla, mert tényleg egy jelenség. :))

Vannak ám a fentinél frissebb képeink is, apa nemrégiben nagy látószögű fotókat lőtt róluk az új objektívvel, nagyon kis cukik lettek ebből a perspektívából, nézzétek:

Zserbónak milyen manószerű így a fizimiskája, nem? :) Egyébként éppen tejfölt fogyaszt a képen, mert ő pedig a tejtermékekkel nem tud betelni. Ha meghallja a tejföl/kefír/joghurt fóliájának jellegzetes hangját (amikor letépjük a dobozkáról), azonnal a  helyszínen terem, nagyon jól tudja, hogy a végén az övé lesz a maradék. :) És úgy fair, hogy most róla is írjak még egy kicsit. De megint csak azt tudom konstatálni, hogy ő sem sokat változott. Kedves és bújós - amikor ő úgy akarja. Egyébként szeret elbújva pihenni, ebben a melegben főleg a kanapé mögött. Vacsoraidőben megélénkül, hízeleg és magyaráz, amíg csak meg nem kapja az áhított alutasakost. Éjszaka a Mazsival közös rohangálások mellett előfordul, hogy beakad neki a lemez, olyankor nyekereg: bogár van a falon, amit nem ér el, unatkozik, melege van... meg még a jó ég tudja, milyen problémák jönnek elő a sötétben. Na jó, azért nem ez a standard. De az is igaz, hogy ő aztán nem alszik velünk. Még az esti apához bújások is kezdenek elmaradozni - ez azonban inkább Mazsolának köszönhető, aki ilyenkor lesből támad a nagylányra és gyakorlatilag elkergeti apa mellől. A simogatódást így bizony máskor és másképpen kell bepótolni, ennek megfelelően mostanában nem szedi le az arcunkat egyből, ha közeledni próbálunk hozzá. A hülyealvás tekintetében nálam ő a favorit, gyakorta találom őmacskaságát "feldobott pacskerral" pocakot szellőztetve az erkélyen vagy valamelyik cicabútor tetején. :)
Játékos kedve néha felülkerekedik a Mazsi közelsége miatti visszafogottságán, olyankor ő is kergeti a piros pontot vagy szalad a madzag után. Sőt, rá lehet venni egy kis lakásban kergetőzésre is. (Apa mindig jót kacag, amikor ilyen kergetőzőset játszom vele, mert a nagylány rendszerint arról az oldalról érkezik egy jól irányzott pururu-val, ahonnan nem számítok rá és persze, jól megijeszt...) Szintén lelkes vadász, bár ő inkább olyan csajosan nyomja a dolgot: meglátja a zümmögőt/gyíkot...stb. pontosan alatta megáll és jó hangosan rázendít, kaffog, nyivákol, amíg csak valaki rá nem segít a dologra - akkor jár pórul, ha épp Mazsola téved arra, mert ő ugyan kérésre leszedi a zsákmányt, de el is fogyasztja, ha már megdolgozott érte. :)

Ennyit mára, további szép hétvégét kívánunk Nektek!