Visszatértünk, ismét! :)
Reméljük, Nektek is jól teltek ezek a szeszélyes tavaszi hónapok. Nálunk gyorsan repül(t) az idő, bár cicaszemmel ezt nem egészen tudom megítélni. Voltunk oltáson még márciusban – erről apa írt is bővebben –, aztán rutinosan nélkülöztük őt itthon egy pár napig, amíg gépmadarakkal röpködött áprilisban; a "semmisenemjó" jegyében váltakozva vártuk a jó időt, aztán reméltünk egy kis hűvöset; a május meg, nem is tudom, úgy észrevétlenül elszelelt. A lánykák jól vannak, tündériek, szőrösek, mint mindig, jó kis masszív cicák lettek a télen, meg azért itt is, ott is befigyel egy kis pocak. :) (Ahogy a doktorbácsi mondta, egy kicsi plusz nem is árt, minden eshetőségre felkészülve.) Bár már régen mérlegeltünk (ehhez apa is kellene, de ő ma kimenőt kapott), gyanítom, hogy már mindketten 4,5 kg feletti súllyal büszkélkedhetnek. Ennek jegyében adagoljuk a Fit tápot és ma találtam a cicaboltban az állandóan fogyasztott alutasakosból egy új eresztést "Light at Home" fantázianévvel, gondoltam kipróbáljuk, hátha - bár ilyen zselés (jelly) szósz van hozzá, az meg korábban nem csúszott annyira nekik, de hát változnak az ízlések ugye. (Na, csak befejeztem a körmondatot.) Meg is kapták va-csi-ra (még mindig a VA-CSI a kedvenc vezényszó, főleg Zserbónál), amit a Művésznő igen lesújtó pillantással jutalmazott. Alacsony zsírtartalom, ahhh... de utólag azért hallottam, hogy nyammogott belőle.
Jaj, ez a cicabolt különben, hát az egyik kedvenc helyem. :) Mindig olyan jókedvű leszek, ha ott járok. Ma is volt egy gazdiját kísérő kutyus, nem láttam, csak hallottam, tündéri hangja volt, gyanítom, hogy valami kis öleb lehetett, de annyira oda illett, hogy felderültem a nagy alutasakos-válogatás közepette. Ja, merthogy apával megbeszéltük, hogy az én mániámnak hála azért a lányok elég változatosan kapják a husifalatokat - minden napra valami más fajtát, ízt, de persze nem a végtelenségig, csak 2-3 márkán belül maradva. Megvannak az állandó kedvencek, meg a Gurmi konzerv, ami olyan finom, hogy bele lehet csempészni Zserbó C-vitaminját szombatonként (ezt a procedúrát talán már több mint egy éve, még azután kezdtük el, hogy voltak húgyúti problémái, doktorunk javasolta, hogy nem árthat, sőt, hiszen savanyítja a vizeletet). Aztán van a lilatasakos taurinbomba (persze, tisztában vagyunk vele, hogy más eledelekben is van ez a cucc, de konkrétan ettől a fajtától állandóan és nagyon bepörgött anno az ifjonc Zsebi), ami az ünnepek eledele nálunk, meg még sorolhatnám. Na szóval, ma is valami újdonságot kerestem nekik. Aztán még az alom- és cicabútor (amúgy szorosan össze-nem-tartozó) szekciójában találkoztam egy kedves középkorú párral, akik 8 hetes kiskandúrnak kerestek üldögélni- és kaparnivalót. :) A hölgy félénken érdeklődött, hogy elnézést, "cicás" vagyok-e... Mire én kikukkantottam a kocsimban guruló macskakajahalom mögül és elmosolyodtam... Érdeklődtek, szerintem mit és hogyan érdemes, jó volt nekik mesélni, hogy a mieinkkel ezt és ezt tapasztaltuk. :) Persze, tudom, hogy minden cica egyedi és más, nem is tanácsot akartam adni, inkább megosztani az élményeket. És ott volt persze a "macskások táborába tartozás" nagyszerű érzése is. ;) Szóba került alom, hordozó, kaparófa, még a nagy meglepetést kiváltó cicafű is. (Meglátták a kocsimban és jé, cicafű?! Elmeséltem, hogy is van ez, és a hölgy úgy döntött, ilyet aztán ők is visznek. Bár, bevallom őszintén, azt nem tudtam, megmondani, hogy 2 hónapos cica szokott-e legelni. Szerintetek?) Nahát, jó volt látni ezeket a gazdikat, ahogyan a lehető legkörültekintőbben igyekeztek gondoskodni a kis kedvencükről.
Itt ül egy Mazsi az ölemben és mivel félig a karomon fekszik, nem nagyon tetszik neki az érzet, hogy gépelek... Viszont én meg azt érzem, hogy kisbüdös, mondtam is neki, ideje lenne kiszellőztetni a bundát egy kicsit. De nem akar kimenni az erkélyre, amit csak azért nem bánok, mert egy jó fél órája morcoskodtunk már egyet a korlát alá felkapaszkodás miatt. Na, ezt még elmesélem. A bundaszellőztetés nagyon hasznos elfoglaltság volt idén tavasszal. Képzeljétek el, ahogy illatozik az orgona és a virágba borult fák, a levegőben édes illatok egyvelege száll... a cicuskák nem győzték "hegyezni" az orrukat a nagy tavaszolás közepette. ÉS: elég volt egy röpke fél óra odakint az erkélyen és tádám, a bundájuk máris friss és üde és virágos illatú volt. :) Ez nagyon lényeges gazdiszempontból, bizony! :P
A bundaillatosító bioparfümön túl a rosszcsontkodás is az erkélyhez köthető és nem kevésbé hozza össze a lánykákat, mint egy hőn áhított vacsi. A minap arra lettem figyelmes, hogy egy darab igen terjedelmes macskahát szerelkezett fel a külső, korlát alatti lécekre, nadeZsebike!, aztán kiléptem a fal takarásából, és akkor látom, hogy Mazska egy kicsivel mellette ugyanebben a pózban kapaszkodva nézelődik... Ááá, csak ciccegnem kellett, máris önként vonult befelé a sereg. Tudják ők, hogy mit nem szabad, csak le se... khm!... nyávogják. Zserbó egyébként jobban szeret belül az ablakpárkányon üldögélni, inkább Mazsi az, aki nem bír magával. Amikor sorozatosan ugrabugrál a tilosba(n), akkor egy kicsit be szoktam vinni a kisszobába, leteszem a konvektorra, kb. 2 percre becsukom a szobaajtót, hogy egy kicsi gondolkozzon. Valamelyik este is fel-felugrott odakint, Mazsimicsinálsz?!, sokadjára bűnbánó arcocskával besétált, átvittem a kisszobába – de mivel bűnbánó volt, nem csuktam rá az ajtót, csak letettem a gondolkodós helyre. Édes kis bogaram, még 10 perc múlva is ott feküdt a konvektoron, ahol hagytam. Nem tudom, azt nem vette-e észre, hogy szabad az út, nyitva az ajtó, vagy csak nagyon komolyan átgondolta a cicalétet... nekem mindenesetre okozott némi lelkifurdalást a végén, hogy nem voltam következetes, ez a drága kis állat meg mégis szót fogadott. :) Kivételesen.
Zserbó is tündérlány, ha már itt tartunk, mostanra megint teljesen kicserélték: kedves és érdeklődő, többet lehet simogatni, visszatért a hangos recsegője, kevésbé válogat és úgy egyáltalán, régi-régi önmaga ismét. Sokkal önállóbb, mint Mazska és még mindig nagyon határozott. :) Mostanság csak a hajnalok ne lennének, mert olyankor – úgy tűnik nekünk legalábbis, hogy – rettenetesen unatkozik, aminek hangos nyekergéssel és Mazsit aktiválni próbáló rohangálással ad hangot. "Nyee-eeáh! Tararapp-tararapp..." Én nem szeretek erre ébredni. Nájlonket. Ez lett az idegesítő állapot családi megnevezése – a szivárvány-meghajtással repülő, rettenetesenborzasztó Nyan-cat után szabadon (csak erős idegzetűeknek ajánlom).
Szerintem ennyi így hirtelen, mert a végén megint nyitva marad ez a poszt egy 3 hónapra, hogy aztán egy 3 másodperc alatt az x gombbal átlendüljön a nemlétező posztok univerzumába...
Kolytyi, nem feledtük a kedves jelölést, ám a 15 bloggert egyelőre még gyűjtögejtük!
Kellemes hétvégét!
Utolsó kommentek