Eltelt pár nap anya nélkül, és mindeközben én voltam a főállású gardedám itthon. Három éjszaka, és négy nap, szinte folyamatos felügyelettel (hogy most a cicók vigyáztak rám, vagy én rájuk, még nem eldöntött dolog, de a figyelem osztatlan volt).

Ebben a pár napban lehetőségem volt megfigyelni a cicók mindennapjait és szokásait. Az a helyzet, hogy olyan régóta itt vannak már velünk, hogy a viselkedésüket természetesnek veszem, de most volt szerencsém ráébredni pár dologra. Zsebinek és Mazsinak az életét a rituáléik határozzák meg, melyeknek mi is aktív részesei vagyunk.

Rituálé 1. A reggeli. Abban a percben, hogy a nap átlépi a látóhatárt, és bevilágít a nappaliba, kezdetét veszi a "Szia gazdi, itt az ideje hogy reggelit adj nekünk" rítus. Ez első körben azzal kezdődik, hogy Mazsi latbaveti kedvességét, hogy elindítson minket a reggeli rutincselekedeteken. Felmászik az ágyra, beledugja a fejét az arcunkba, esetleg, ha a szám nyitva volt, akkor beleszuszog a nyitott számba is. Erre persze felébred az ember, hiszen a hosszú cicabajusz csiklandoz. Ha nem jár sikerrel, akkor jön a második kör, a rád fekszem és dorombolva mosakodni kezdek, és ezzel lehetetlenné teszem, hogy visszaaludj. Miután Mazsi már tényleg kiebrudalt a takaró alól, Zserbó gyorsan, szinte pánikszerűen nekiesik a még a táljában található száraztápnak, hogy ne vesszen kárba semmi (mert annyival kevesebbet kap, amennyivel több maradt tegnapról).

Rituálé 2. A ne menj el! Amikor a gazdi készülődik, legyen az munkábamenet, utazás vagy csak bevásárlás, a két cica mindent megtesz, hogy az indulást késleltesse. Ilyenkor pontosan tudják, hogy egy-egy elfekvés a láb előtt, vagy a szoros "nyolcasozás" a lábak körül, az ajtóba fekvés, a táskába-bőröndbe bújás hosszú percekre megakadályozza, hogy a gazdi elinduljon. Ha anya indul el, akkor apa még fel is veszi Mazsikát, egyrészt mert az neki jó, másrészt mert különben beveti magát az bejárat-kijárat elé, és azonnal kint teremne a lépcsőházban az ajtónyitásra. Illetve mi csak így tudunk csalni a mindenlébensokkanál Cöckével szemben.

Rituálé 3. Az erkély. Mivel két picinyónk szobacica, ezért számukra a szabad levegő egyet jelent az erkéllyel. Tehát a nap bármely szakában amint – főleg Zserbó fejében – felmerül, hogy most napozni, madarakat nézegetni kellene, beindul a könyörgés. Eleinte csak szemmel (leülünk az ajtó elé, és szeretettel nézünk, jelezve, hogy akarunk valamit), majd gazdilábhoz dörgölőzés és erkélyajtó felé oldalgás, majd az ajtókeretre ágaskodás és nyikkantgatás eszközeivel fejezik ki szándékukat. Amennyiben ezek egyike sem jár sikerrel, nos, akkor lefekszünk az ajtó mellé és várunk. Apa előbb-utóbb úgyis kimegy rágyújtani. Az erkélyre amúgy naponta legalább kétszer ki kell menni. Mellékesen, ha a gazdi már kint van, akkor Zser csak úgy hajlandó kijönni, hogyha szélesre tárjuk az ajtót, várunk, majd résnyire becsukjuk. Őkegyelme ekkor odaáll az ajtó réséhez. Ekkor kell !lassan! újra egy cicavállnyira kinyitni. Nos, ekkor jön ki. 

Rituálé 4. Mazsi és a Macskatávirányító (aka laiserpointer). Picikénk nagyon szereti kergetni a piros pöttyöt. Bármikor készen áll erre, de vannak alkalmak, amik beindítják nála ezt a reflexet. Maga a reflex a következőképpen néz ki. Ha valamelyikünk a lézer közelébe megy, Mazs ott terem mellette, tágra nyílt szemmel bámul felfele, és utána hirtelen fejmozdulatokkal keresi a pontot. Ha nem találja, akkor el sem mozdul a láb mellől, és folyamatosan kémlel. Nem beszélve arról, amikor magának provokálja ki a dolgot, és hosszasan ágaskodik a szekrénynél, keresi a távirányítóját.

Rituálé 5. Kaja kunyerálás. Enni mindenkinek kell és a cicák megtanulták, hogy a legfinomabb dolgokat mindig a gazdi tányérjában lehet megtalálni. Reggeli-ebéd-vacsora idején letelepednek körénk, és reménykedő pillantásokkal méregetnek minket és a tányérjainkat. A nézelődés addig tart, amíg pár falatot nem kapnak, és utána meg nem simogatjuk őket. Zserbó imádja a tejtermékeket, Mazsi inkább hús- és zöldségpárti. De mind a ketten odavannak a virsliért. Persze először még végig kell pofozgatni a virslidarabot a fél lakáson, hogy kényelmesen meg lehessen enni.

Rituálé 6. Hazajött a gazdi. Szinte már vicc számba megy, amikor Anya hazajön, Zsebi abban a minutumban alomra vándorol és a nagydolgát végzi, így is kiharcolva a kitüntetett figyelmet.

Még rengeteg olyan apróság van, ami a cicáinkat kiszámíthatóvá teszi. Akár a vacsora előtti várakozás (most is ez megy éppen): amint megmozdul a gazdi Zs&M felvezető-kísérő formációban igyekszik a konyha felé terelni a kétlábút, majd csalódottan visszaülnek a közelünkbe, áhítattal tekintve ránk, és várják hátha a következő mozdulatunkkal adjuk nekik az áhított alutasakost. Vagy ha üvegből iszok, Mazsika odajön megszagolni, hogy "Bedekó reklámot" játszon (Mi az amit iszol?), illetve Zsebke kikunyeráljon egy kis felemelést, karon történő körbehordozást a lakásban. Szóval lehetne még végtelen sorral folytatni, de legyen elég annyi, hogy a macska nagyon könnyen nevel az amúgy normális emberből egy kényszereket követő, rituálékkal módosított házirabszolgát.