Azaz, nyaraláson innen és túl. Június végén a lánykák nagy érdeklődése kíséretében előkerültek az utazóbőröndök, majd pakolászás közben kívül-belül ki is lettek próbálva macskaösszkomfort szempontjából. De még mielőtt nagyon hozzászokhattak volna az új "bútorokhoz", egy hajnali órán már csukódott is a gurulósok és a gazdik mögött az ajtó – hátrahagyva a rosszcsontokat a pótmami vigyázó tekintetének. Nos, elsősorban Mazsola jeleskedett a csínytevésekben, főleg ami az erkélyen való illendő tartózkodást illeti (– ez alatt nem a korláton lógást értjük, ugye). És bár nem sok kedveskedés jutott ezektől a lányoktól a szeretettel gondoskodó macskafelvigyázónknak, azért nem panaszáradat fogadott bennünket néhány nap múlva, aminek felettébb örültünk. :) A cicuskák meg a csomagjainknak örvendtek, természetesen. Az a sok idegen szagolnivaló! Zserbó persze visszafogottan viselkedett, néhány napig következetesen megvonta tőlünk a dorombot, ezzel szemben Mazsi úgy tett, mintha mi sem történt volna, aznap, a hazaérkezésünk éjjelén már mindkettőnk takaróját igyekezett keresztben fekve elorozni. :)
A következő hetekben visszazökkentünk szépen a megszokott kerékvágásba. A nagy melegre való tekintettel naphosszat heverészünk és alszunk: Mazsi mindenütt, ahol épp jól esik, különösen az előszoba hideg kövén, Zsebi pedig kizárólag a félhomályos ám kevésbé hűvös kanapé mögötti zegzugban. Őt onnan csak a vacsoraidő tudja előcsalogatni, esetleg még én, amint hazaérkezve belépek az ajtón – ez nála egyet jelent a husifalatok érkezésével. (Ez akkor is igaz, ha történetesen már órákkal fél 7 előtt betoppanok.) Főleg reggelente pancsolni is szoktunk kint az erkélyen: a sárga cicakádba kapnak vizet, ebbe tetszés szerint bele lehet ülni, állni, feküdni. Amikor nem vagyunk itthon, ezt a kiskádat a nagykádba kapják a fürdőben, hátha. Így talán Zsebke is többet iszik napközben. Mert hiába a búgó patak meg a többi próbálkozás, ő sajnos még mindig elég ritkán néz az edények aljára. Apa szerint azért nem kell aggódni, elfogyasztja a nagylány, ami kell neki. Igaz, ha olyanja van, utánunk jön a fürdőbe, beül a kádba és szép szemekkel néz, várja, hogy kinyissuk neki a vízcsapot, hogy aztán élvezettel lefetyeljen a friss csapvízből. Előfordult már olyan eset is, hogy élénken magyarázva ő vezetett oda a csaphoz, hogy ugyan, nyissam már ki neki. :) De Mazsola mellett még ez is semmi, ifjabb kedvencünk egy valódi törpevízműként funkcionál. A fentebb említett itató a favorit, ha véletlenül épp használaton kívül van, akkor leül mellé és bennünket szuggerál, okosan jelezve, hogy inni kér. :) Nagyon tudunk ám örülni neki, amikor picúrunkban is megcsillan az értelem!
Jelen pillanatban, Zserbó épp egy cipősdobozban üldögél lapjára fektetve (nem lehet annyira kényelmetlen, mert Mazsi korábban kicsit megrágta a doboz oldalát, amúgy lakberendezési tértágítás okán) :), Mazska pedig, noshát, el nem hinnétek, a kisszobában gondolkodik. Nemsokára egyetemre küldjük, olyan sokat agyalt már, de nem és nem érti meg, hogy az erkélyen nem mászkálunk fel a korlátra vagy kapaszkodunk fel alá...
Visszatérve a történésekre. Néhány hét elteltével apát hirtelen ismét elszólította a kötelesség, bőröndöstül. Talán a meleg tette, talán nem, az estéket leszámítva nem különösebben vettem észre a négylábúakon, hogy vágyakozva áhítanák a férfiúi jelenlétet idehaza. Zsebke időnként meglátott egy-egy bogarat a plafonon és a szokásosnál is nagyobb hisztit levágott, hogy szedjem le neki. Csakhogy, hiába hangoskodott, mert mélységi-magassági kérdésekben úgy tűnik, én az előbbinél álltam sorba annak idején, és még szék tetején pipiskedve is csak az újságpapír-legyintésre kerekedett szellőcske érte el a kis nyavalyást. Volt aztán küzdelem a gravitációval, Zserbó néhol thrillerbe illő aláfestésével kísérve, lobogott a napilap, székcsikorgás zaja hasított a félhomályba... a vadászzsákmány pedig végül megkegyelmezett nekem és szíveskedett önként feladni magát – ha jól emlékszem, épp Mazska járt arra, amerre mászott... Alvásidőtájt (mármint, amikor én próbálkoztam ilyesmivel) kicsit még megőrültek, olyankor aztán szőnyeg csavarodott, macskaszőr halmokba hullott, de némi cicaropit és a kedélyek elcsitulását követően azért aludtunk is éjszakánként. Hanem, Mazsi rontó-bontó manóit apa itthonhagyta: a négylábú elkezdte leszedni a tapétát a kisszobában. Nekem sem tetszik, de azért nem állok neki foggal szaggatni, hahó!
Hétvégére aztán kiegészült a család és együtt főttünk a levünkben a szép nyári nap jótékony hatására. Készültek videók is, na, nem a melegben izz(ad)ásról; hamarosan közzétesszük majd őket.
Utolsó kommentek