Jöjjenek hát azok a csatasorba állított pixelek, amiket már a Facebookon is volt szerencsénk megmutatni. Ezek még az első igazi tavaszi hétvégén készültek odakint az erkélyen, ahol is a lánykák örömmel szimatolták a friss levegőt, hemperegtek a kissé poros kövezeten, valamint számba vették a helyi illetőségű szarkafamília gyarapodó tagjait – persze, csak távoli szemrevételezéssel. A mazsis képen látható egy szeletke Gyuri fenyő is, az ünnepek utáni kis túlélő, egy kisebb macskafenéknyi pacnival a ládikáján (de ezt nem merném teljes bizonyossággal beazonosítani, mert ekkortájt a cicuskák még nem ültek eleget a porban ahhoz, hogy ilyet tudjanak nyomdázni...) :))

Az aktuális helyzetjelentést is megtenném, jelen pillanatban csajos esténk van, apa fotózni ment (és oh, bárha visszatérne itthon is a kattintós kedve, még több fotót küldhetnénk ki az éterbe a négylábúakról...); szanaszét heverészünk és minden bizonnyal csak arra várunk, hogy a villany lekapcsolódjon. Én valószínűleg alvási célzattal örvendeznék a sötétnek, Zserbómazsi pedig belecsapna a szokásos kis esti dzsemboriba. Kergetőznek és nagyokat nyekkenve bunyóznak sokszor és főleg alvásidőben, ez bizony már nem a pehelysúly. (Egy hete mindketten 4,3 kg körül voltak, de Zsebi mérlegelés közben nem átallott fújni rám, lehe(le)t, ez is nyomott a latban pár mikrogrammot. :P) Üdvözölve vártuk az óraállítást is, hogy a hajnali 4 órás ébresztők egy icipicit későbbre kerüljenek, "a csel" meg is zavarta kedvenceinket, az átállás napján ugyanis kb. fél 6-ig nyugalom és durmolás volt. Ennyi átmeneti állapot el is mondható az egészről, mivel másnap minden a szokásos kerékvágásban folytatódott. Hajnalonként így csúnya kizárásokban részesülnek a kis drágák a jó meleg hálóból. Mazsi igen dörzsölt már ebben a procedúrában, jól tudja, hogy ha felébreszt ilyentájt (konvektoron dübörgéssel, könyvespolcon és/vagy komódon rendezkedéssel, vagy újabban a lámpa madzagjának nem éppen rendeltetésszerű rángatásával) azonnal kitessékelem – de pechemre, ő nem egészen ezért zajong ilyen aranyosan, tehát elég, ha csak felülök az ágyban, már iszkol is be alá és középre, hogy erőfeszítés nélkül ne, viszont a padlón hasonfekve lehessen csak elérni. (El lehet képzelni a jelenetet, kócosan, csipásan, de aktív tornagyakorlatokat bevetve nyújtózkodó gazdi az ágy alatt, hogy aztán az édesen doromboló kiscica kézben szállítva az ajtón túlra helyeződjön.) Zserbó ilyet nem tesz, de hatékonyan tud méltatlankodni a korai órákban is, a hümmögésére garantáltan felébred valamelyik gazdi. Ja, és hát a szelet nem szeretik. Érthető, én se nagyon. Rettenetesen tud süvíteni itt nálunk, a harmadikon. De ettől még nem kezdek el mindennek nekiugorva rohangászni a lakásban, higyjétek el. Ők igen. Aztán van még egy újraértelmezett kifejezésünk is: "már megint lent maradt/hagytuk a kanári/t a földön" – ha ilyen történik, az aktuális madárkánk igencsak tollfosztott lesz, a pihék pedig szanaszét röpködnek a lakásban. Persze, csak macskaszőrről van szó. De azt kisebb csomókban kell elképzelni, a fajtárs által gondosan válogatva és hegyes fogacskákkal kitépve. Őrültek.