Mert a folytatások címén nem kell sokat gondolkodni. :) (A bejegyzések írásakor a címeken rendszeresen fennakadok.) Volt már egy ilyen jellegű poszt, hajdanán, amikor Mazsola kiscsaládunk tagjává vált. Azóta bizony eltelt 10 hónap, a lista csak bővült és a cicusok állandó, vagy éppen változatos szokásainak megfelelően át is alakult. Ezek ketten jól összeszocializálódtak. :) Sorolom a példákat.

Játékosság, elevenség, kíváncsiság – egyszóval: Mazsi. :) Onnantól kezdve, hogy a nappalinkban először kimászott a hordozóból. Ami változott, hogy már nem mindig és nem mindenben látja a játékot. Kategorizálta a 'kedvenc' és az 'unalmas' vackokat a macskadoboz tartalmát illetően. Előbbi besoroláshoz tartozik a már sokat emlegetett (baloldali) színes gyűrű, a gatyamadzag, csörgő egér, néhány kislabda ill. egyéb zizegő-pattogó papír- és alufóliagolyó. (Valamint minden és bármi, amivel Zserbó épp foglalatoskodna...) A kíváncsisága is a régi, mindenütt jelen van, mindent a kotnyelesség alanyi jogán meg kell, hogy orrontson; ez alól a szabály alól egyetlen kivétel létezik: ha valami akkor történik, amikor őmazsisága mélyen alszik. :) Zsebi talán sosem volt ennyire minden lében kanál, pedig kíváncsiságért neki sem kell a szomszédba mennie. Ő is érdeklődik, szaglálódik, megvizsgál, de sosem tolakodóan teszi. Inkább diszkréten, messziről. Az önfeledt játékos látványról szinte már lemondtunk vele kapcsolatban. Mazska érkezésével ugye, egész más tevékenységre irányította az energiáit, borzasztóan kimért és önmegtartóztató lett. Mostmár kijelenthetem, hogy egy jó időre. De szépen lassan, ahogy repedezett a jég, újra egy kajla kiskamaszra kezdett emlékeztetni bennünket. Először éppen Mazsival indított lakásfelforgató-hancúrozós-kergetőzést. Ezzel egy időben meg is szűntek az esti kirohanásai, ami nálunk csak "vukkozás" fedőnéven fut ("tararapp-tararapp"). Tényleg nagyon ritka, hogy a másik kergetésén kívül ész nélkül rohangáljon fel és alá a lakásban. Nem úgy Mazska! Egy energiabomba szőrlabda, olyan iramban cikázik időnként keresztbe-kasul, mintha puskából lőtték volna ki. A rohanás még nem is elég, neki ilyenkor rugó nő a mancsaira és azokon pattog ajtóra, falra, lehetőleg minél magasabbra. Meg is szokta jelölni a tapétán, hogy "már idáig felérek"...
Visszatérve Zserbó játékosságára: nagy ritkán, amikor Mazsola kivételesen nem zavarja köreit, ő is egeret mancsol, golyót kerget, szalagot boncolgat. Először az ő kedvence volt az a bizonyos gyűrű. A játék hevében sokszor annyira felpörög, hogy képes és leesik a kaparófa tetejéről. Régi szokásáról, a vízcsepp-vadászatról jóformán teljesen leszokott, de ez is inkább Mazsi állandó jelenlétének köszönhető - a fürdőkád valószínűleg nem elég tágas egyszerre kettejük számára. Ami maradt – és a legutóbbi videó tanulsága szerint akár Mazska számára is követendő példa lehet –, az a madárlesben kaffogás, a gazdik nem kis mulatságára. :)

Evés-ivás, kényeskedés. Kisebbik négylábúnk szépen lassan eltanulta a fogásokat a Művésznőtől. Amikor hozzánk került, válogatás nélkül tolta befelé, amit elétettünk. Nos, a torkosság megmaradt, ő aztán nem tartalékol későbbre (ha nem is egy adagban, de sűrű tálkalátogatásokkal gyorsan elfogyasztja az adagját), viszont már kétszer is megnézi, hogy mit eszik meg. Kényeskedős napokon mindkét macskatál érintetlenül áll a tartalmával egyetemben. Szépen ellenőrzik, hogy a másik valami ínycsiklandóbbat kapott-e (no way, teljesen ugyanazt tesszük eléjük), aztán felhúzott macskaorral továbbállnak. Amikor tetszetős a menü, olyankor is orientálódnak a másik tálkájához: Mazsi óvatosan, kémlelve, Zserbó viszont jelentőségteljesen sunnyogva. Lebukás esetén a "Mit csinálsz? Az nem a tiéd!" elhangzásakor Zsebi sértődötten elszalad, Mazska pedig azonnali hempergésbe kezd: édeskiscicavagyok, én csak épp erre jártam, hogy elnyújtóóóózzam, teljesen véletlenül került az arcomba az a húsdarab, bizony! ... :) Na hát, valahogy így. Csoda, hogy nem tudunk rá(juk) haragudni?
A folyadékfelvétel esetében inkább Zsebkének volt mit tanulnia, mivel Mazsi egy igazi törpevízmű. Szerencsére a nagylány sokat beleadott már ebbe, rendszeresen látjuk őt is lefetyelni.

Macskaságok. Hízelgésben, dorombolásban Mazsi verhetetlen, bár, ha úgy vesszük, akkor Zserbóban több a tartás: nem osztogatja a kegyeit bármikor, bárkinek. Ha mégis megteszi, akkor minden pózban szükséges őt simogatni: leül, oldalra dől, hempereg, feláll, aztán kezdi újra. Ja, és a gazdinak ajánlatos pocakot keményíteni, mert azt jól meggyurmázza. :) A doromb hangereje is visszatért. Mazsola nem ilyen vehemens. Ő is szeret dagasztani, de aztán összegömbölyödik az ember ölében, esetleg mellette, nem mászkál/helyezkedik, csak szépen álomba dörmögi magát. Ez nála esténként is rendszeres (oké, csak amikor épp nem rosszalkodással töltik a sötét órákat), az összes kilójával elbitorolja a takarónkat és hajnalonként recsegve érkezik egy kis szeretgetésért. Zsebi ritkán alszik velünk, neki megteszi az éppen aktuális kedvenc cicafekhely is. Este talán felugrik apához egy kis fentebb említett kegyeskedésre, egyébként pedig sóhajtozva-hümmögve jelzi, hogy jó lenne, ha már felkelnénk és foglalkoznánk vele egy kicsit. Ja, és ha szeretne valamit (elérni), akkor dörgölőzik – ezzel szemben Mazsola nem átall a lábunkra hasalni vagy fúrni a buksiját arcunkba/oldalunkba, hogy a kívánt hatást elérje. Azt hiszem, mindezek jól mutatják a lánykák teljesen eltérő mentalitását.
A kézbe vételt mindketten elég jól tűrik, Zsebit apa hozzászoktatta ehhez, Mazsi meg eleinte igényelte is – mostanra kicsit bizalmatlanabb ilyenkor, mert a szemcsepegtetős időszakok is ezzel kezdődnek.

Oh, és azok a bársonytalpak! Képzeljétek, hogy ezek a macskák olyan halkan, olyan nesztelenül járnak, hogy... csak a padló recsegését hallani. :) Mert már mind a kettő alatt sír a fa, bizony. Nem beszélve a jellegzetes hangról, amikor konvektorra fel- és lefelé közlekednek finoman, mindössze akkorát koppanva, amekkorák ők maguk. :P És van még a kedvencem, a krumpliszsák effektus: gondolnám, hogy egy macska puhán és ruganyosan leheveredik vagy lábait maga alá húzva hasra ereszkedik. Ááá, ezek ketten inkább csak lendületből jönnek és puff! eldőlnek oldalra, csak úgy nyekken (Zserbó néha ilyen hangot is ad hozzá). És ezt lehet ám kombinálni az éjjel érkező takarófoglalással is: ébredtetek már arra, hogy egyszer csak egy macska huppant pl. a vesétekre?

A teljesség igénye nélkül ennyit sikerült kiragadnom hirtelen a jómadarak viselkedési szokásaiból. Nem kevés!