Egy kis helyzetjelentés. Nagyon jó dolguk volt az elmúlt hetekben a lánykáknak, mivel apa tömbösített éves szabadságát töltötte, többnyire idehaza, a társaságukban. Naphosszat volt alkalma tanulmányozni, milyen a stabil oldal- és hasonfekvés időszakos bajuszrángásokkal kísérve (a cica is álmodik, ugye); hogy tud Mazsi mindig – a képletesség teljes hiányában, tényleg – láb alatt és alá helyezkedni; hogyan lehet egész nap szőrt hullatni anélkül, hogy effektíve elfogyna; valamint hogy jelenlétében a szomszédos, igen kitartó lakásfelújítások zajai hogyan enyésznek el a körülötte pihenő macskoszok mindössze másfél fülhegyezésnyi figyelmével kísérve.
Éppen csak "kihűlt" a korábbi bejegyzés, amikor az új, házi készítésű kütyüt elnyelte a lakás valamelyik rejtett zuga, avagy ezt is kölcsönvette a házi víziló, ezért fotót még nem tudunk prezentálni. Röviden egy kiselejtezett pólóból varrt hosszúkás zsákocskát kell elképzelni, amibe belenyúlni ugyan nem lehet, de – elvileg – biztonsággal mancsolható a lakás bármely pontján, mert elég nagy ahhoz, hogy ne lehessen a bútorok alá piszkálni. Hogy most mégis hol lehet, arról sejtelmünk sincs. :)

Ami az éjszakákat illeti, nem tudom, mi lehet a levegőben mostanában, de nemmacskás körökből is sokat halljuk, hogy nem jól és keveset alszanak. Így vagyunk ezzel mi is. De most még a lánykákra sem foghatjuk a dolgot, legfeljebb csak részben. Jó cicák, többnyire ébredésünkig csendben vannak, ejtőznek. Zsebi néha hümmög pirkadatkor, egy-két simi a fejre segít ezen. Kuglófom egyetlen Mazsolája :) még mindig a takarómon szereti tölteni a sötét órákat, hol keresztben elnyúlva rajta(m), hol kakaóscsigába gömbölyödve a térdhajlatomban, de mindenképpen szoros emberfogásban. Nincs is ezzel gond, amíg egy fordulásnál odébb nem húzom a paplant, mert olyankor álmából kelve azonnal recsegésnek indul, lépeget és mancsol. De főleg lépeget, méghozzá rajtam. Ezt megteszi hajnalban is, sőt akkor nincs szüksége ehhez a sejhaja alatt eszközölt előzetes takaróhúzogatásra sem. Kicsit simogatom, akkor elalszik megint, legfeljebb én maradok már ébren. Mondtam is neki egyik este, hogy nem szeretnék holnap 5-kor kelni. Megértette, mert nem 5-kor ébresztett, egész pontosan 4:25-kör éreztem magamon a 4,2 kilós tappancsokat (total net weight). Hiába, a macskaszeretet... :)

Zserbónknak reggelente ismét állandó programja van: visszatértek a tavalyi szarkái ide, a házzal szemközti fára, amiket a konvektoron tanyázva heves farokcsapásokkal és kaffogva küld el melegebb éghajlatra. A show még élvezetesebb, amikor valamelyikünk megsimogatja ilyenkor, és a jellegzetes nyekegős hang egy mélyebbről feltörő dorombolással van aláfestve. :) (Próbáltuk videózni, de amint észreveszi a masinát, lefagy a program, se kép, se hang és még csak nem is pislog...)
A fűtőtesten egyébként továbbra is szívesen tartózkodnak mindketten, Zsebi aludni is szokott a jó melegen, Mazska inkább kukucskál kifelé, a hátsó lábain egyensúlyozva. Pedig tavaly hogy levezettük a dolgot: Zserbó a fűtési szezon kezdetéig ugrabugrált a konvektorra, utána okosan elkerülte, hiszen az "meleg". Na, most jól megdőlt ez az elmélet: mióta befűtöttünk, éppen azért hasal rá, mert kellemesen melengeti a pocakját. Persze, még nicsenek max.ra tekerve, így lehet, hogy amikor majd odakint mínuszok röpködnek, ők sem sütik tovább a tappancsukat...

És még egy eszembe jutott. Mazsolán felfedeztünk egy új "kapcsolót", távvezérlésű emelős szerkezet. Úgy működik, hogy az említett nevét kimondva, illetve a beszédet egyenesen hozzá címezve automatikusan és kivétel nélkül levegőbe emeli és kérdőjelvégűre formázza a cicafarkat. :) Mint egy dodgem áramszedője, na jó, szikrázni még nem tud. Befelé jön, kifelé áll... lefelé megy, felfelé áll... megszólítom – áramszedővé vál'?! :D Tudományosan értelmezve:

Teljesen a hát fölé görbülő farok
– várakozás jele, illetve a macska ellenőrzi környezetét.

A macskák testbeszéde

Mazsiról van szó, ígyhát, semmi kétség, mindkettő egyszerre...