...folytatódott a lakásfelújítás körülöttünk, de szerencsére már nem az állandó és fülsértő véséssel-fúrással. Cicuskáink így sokkal nyugodtabbak voltak, nem beszélve azokról az elégedettséggel csordultig teli napokról, amikor apa itthon tudott maradni velük. Oké, az elégedettséget inkább a macskákra értem, a másik oldal ugyanis válogatott kedveskedéseket volt kénytelen "elszenvedni". Merthogy valamelyik macska állandóan apán lógott. Meg a notebookon. Meg a headset mikrofonján. Lássuk be, kell ahhoz némi spontán önuralom és helyzetfelismerés, hogy az ember ne szisszenjen fel és/vagy káromkodjon bele egy nemzetközi call kellős közepébe, amikor az egyik jószág az ölében ébredezve egy jól irányzott nyújtózkodással az összes karmát a combjába mélyeszti, esetleg a mancsával elmélyülten tapossa a shut down gomb körüli felületet a klaviatúrán... :) Mazsi egyébként igen karmolós kedvében van az utóbbi időben, annak ellenére, hogy Zserbóval együtt rendszeres pedikűrnek vannak alávetve. Kölyökként azzal okozott kisebb-nagyobb sérüléseket, hogy mindenáron rajtunk keresztül próbált magaslatokat meghódítani (lábon felmászás, hátra felugrás), most viszont a simogatások alkalmával képes karommal jól belénk kapaszkodni, amúgy kedvességből. Szerintem az elmúlt hetekben több felületi sérülést szereztem így, mint előtte egész évben.
Zserbóra pedig féltékenykedik mostanában a kispöcök. Persze, eddig is kíváncsian odajött, amikor épp Zsebit szeretgettük, aminek hatására utóbb említett általában odébbállt. Haláli, mikor elkezdem simogatni a buksiját, és ő ugrásra készen lesi mellettem, várja, hogy mikor jelenik meg Mazska. Mert előbb-utóbb felbukkan, természetesen. Újabban viszont, mivel a nagylány sokkal-sokkal közvetlenebb és bújósabb lett, többször lehet őt szeretgetni és már van, hogy nem zavartatja magát Mazsi jelenlététől. A picúrnak ez pedig sehogy sem fér a fejébe. Ha nem kap azonnali és teljes figyelmet, általában sértődötten bevonul a kanapé alá és borzasztó szemrehányóan néz kifelé onnan. Mindezt abból a kiemelt pozícióból teszi, hogy ő bármikor az ölünkbe mászik/mászhat magától, minden hízelgésére reagálunk; Zserbó pedig legfeljebb nem megy odébb, ha simogatást szeretne, és naponta talán egy-két alkalommal Kedves ölébe/karjába kéredzkedik. Nagyon törekszünk az egyensúlyra, de úgy látszik, az eltérő szokások és igények miatt ez nem egyszerű. Még a féltékenykedés számlájára írjuk azt is, hogy rendszeresen Zserbó kajáját dézsmálja ez a kis rosszcsont – korábban ugyanez fordítva működött.
Hát, apró változások az életünkben. Apának sikerült megörökítenie néhány igen értékes, és bunyómentes együtt töltött pillanatot is a héten, íme:
Történt ugyanis, hogy Zserbó a hálóban pihengetett a jó meleg konvektoron, és amikor felült, Mazsi egyszer csak mellette termett. Talán a helyet akarta megszerezni, talán csak kíváncsi volt a nézelődnivalóra, Zsebi mindenesetre helyben maradt és várta a fejleményeket. Mazska nózi-puszival is próbálkozott, de ahogy látjátok, Zsebi arcára volt írva, mit gondolt az egész közeledésről... :) Ami még feltűnő, hogy a méretbeli különbségek mára bizony eltűntek!
Utolsó kommentek