Köszönjük az érdeklődést, Zserbó cica már sokkal jobban van! :) Hét elején még kicsit bágyadt volt, de ezt akár az időjárásnak is betudhatjuk. Mostanra viszont helyreállt a rend, ha nem kapná naponta 2x az Uro-Pet pasztát, azt mondanám, minden a megszokott kerékvágásban. De kapja és a tökéletes aromája miatt nagyon imádja is. Azóta a keddi hajnal óta, amikor a panaszos hümmögésére ébredtünk, persze fokozott aggodalommal figyeljük a vízfogyasztási és alomra-járási tevékenységét. Kb. 2 nappal a szuri után éjnek évadján megint arra keltem, hogy Puja "nyekereg". A paplant Mazsistól röpítettem odébb és félig még csukott szemmel indultam a hang irányába: "jövök, Picikém!" Az előszobában akadtunk össze Zserbóval, gondoltam, majd megmutatja, mi a gondja – hátha csak nem elég tiszta az alom, elfogyott a táp... Szerencsére, nem fájdalmában jelzett; rögtön odajött és elkezdett tekeregni a lábam körül, hangosan dorombolt, farkat rezegtetett... nem volt mit tenni, simogatni kellett. :) Oké, hogy a törődés, na de éjjel 2-kor?! 10 perc múlva aztán visszaengedett aludni, ő meg tápolt egy keveset és felmászott apához, nehogy már ő kimaradjon a jóból.
Egyébként jellemző, hogy hiába a sok ilyen-olyan párna és fekhely (a hideg beálltával megkapták a szőrös nyereménytakarókat és visszacsempésztük a korábban pisilés áldozatává vált, többé-kevésbé kiszellőzött macskanapét is), inkább mellettünk alszanak a paplanon vagy a párnán. Zserbó még a (nem max.ra tekert) konvektoron is szereti melengetni a pocakját, ahogy azt Kedves említette az előző posztban. Ja, és a pisiléssel meg az a helyzet, hogy a problémák ellenére Zsebi – igen fegyelmezetten – most csak az alomba végzi a dolgát. :)
Azért Mazsoláról is akad mesélnivaló. Játékos, meg eleven és rosszcsont, mint mindig. Igyekezett komolyan venni a bundanövesztésre vonatkozó feladatot, mostanra szép fényes és tömött szőrtakarót növesztett magának (persze, Zserbó sem marad el tőle!). Gyakorta elnézegetjük őt apával – hiszen mindig a közelünben szöszmötöl –, hogy abból a törékeny kis manóból, micsoda izommacska lett. Szépséges és okos pofival, természetesen (utóbbi mondjuk, inkább az ellenség megtévesztése volna). Újabban megint rászokott, hogy mellénk vagy a hátunk mögé settenkedik, amikor nem is számítanánk rá, és tényleg résen kell lenni, nehogy rossz helyre lépjünk (pedig higyjétek el, mióta négylábúak vannak a lakásban, szinte csak lehajtott fejjel közlekedünk). Különösen igaz ez, amikor a gazdik valamilyen házimunkát végeznek. Mondjuk, tegnap épp a Mazsikerülgetésmentes pár perc tűnt fel nekem... Szögezzük le, nem vagyok büszke erre, de szerencsére jól sült el a dolog. Történt ugyanis, hogy almot cseréltem, kimosogatás, fertőtlenítés, stb. – mindezt persze Mazsola élénk közreműködésével. A használt cuccot bezacskózva kiraktam a bejárati ajtó elé, amit egy pillanatra nyitva is hagytam, amíg összepakoltam a korábban kihelyezett dobozkákat. Oldalra nézve láttam, hogy a kispöcöknek híre-hamva sincs az ajtóban, gondoltam, biztos bent bolondozik a fürdőszobában. Folytattam a lakásban a takarítást, és kezdett fura lenni, hogy nem kell Mazskát minduntalan kerülgetni a seprűvel vagy arrébb helyezni a sejhaját a lapátból... Hmm. Hívtam, nem jött. Néztem az ágyon, ágy alatt, kanapé mögött... Zserbó szaladt és magyarázta nekem, hogy mi a helyzet. Leesett: jááááj! Elhagytamakiscicámat!!! Abban a pillanatban slisszolhatott ki mellettem, amikor pakolásztam épp, aztán fordultam és nem vettem őt észre a hátam mögött... Feltéptem a bejárati ajtót, hogy akkor szaladok lefelé, hátha még nem jutott messzire. Szerencsére, mindössze fél emelettel lejjebb szaglálódott éppen, felnézett a hangomra és egyből jött is "élénk Mazsiléptekkel". Mégha csak pár perces is volt a felfedezőútja az ismeretlen terepen, azért nagy hatást tett rá, kicsit remegett is izgalmában. Na, nem mintha az én kezem nem ugyanígy remegett volna. Apa bevásárolni volt éppen, jól néztem volna ki, amikor hazaér, hogy nem tudok elszámolni a lyányokkal! Huhh! Nincs mese, ezután "csak egy pillanatra" sem hagyom nyitva az ajtót, mert bár Zserbó szépen megáll a küszöbnél, Mazsolával vigyázni kell, nagy világjáró, Amerikát viszont már felfedezték, szóval... maradjunk csak a Cicabirodalomban.
Dehát én végig itt hevertem, Anya!
Utolsó kommentek