Vagyis a legújabb macskatámogató eszközünk a háztartásban. Sokat tanakodtunk, hogy mit tehetnénk annak érdekében, hogy Zserbó több folyadékot vegyen magához naponta. Nem felsőbbrendűségű döntéshozatali szeszélyből (bullshit-generátor rulez!) szeretnénk ezt, hanem az ő érdekében, hogy a jövőben ne kerülhessen sor semmiféle alomnál sírdogálásra. Próbálkoztunk először azzal, hogy a lakás több pontjára itatótálkákat helyeztünk. Lett eredménye, nevezetesen, hogy időnként sikerült felrúgni egyet-egyet, vagy Mazsi borogatta ki valamelyiket. Aztán, amikor néhány napon keresztül – pár hete a jó idő még engedte (volna) a pancsolást – fogtam a nagylányt és betettem a fürdőkádba, amibe előzetesen kevés vizet engedtem és/vagy megnyitottam neki a csapot. Köszönte, nem kért belőle. Nem egyszer kaptak macskatejet, másnap az orruk elé helyezett mennyiséget teljesen érintetlenül boríthattuk is ki. Hmm... Olvastunk vízkeringetős, -csobogtatós cica- (és kutya-) ivókútról, ami nemcsak frissen tartja az "innivalót", de gyakoribb folyadékfelvételre is ingerel. Nosza, körbenéztünk, milyen modellek vannak, de azonnal jöttek is az ellenérvek a szabadon áramló vízsugarakkal szemben, mondván, hogy Mazsi fröcskölési ingerenciája mellett a parkettának hosszú távon nem biztos, hogy használna egy ilyen tócsagyártást könnyítő eszköz... stb. Egy szó, mint száz, végül a cicaboltban találtunk rá egy vadiúj típusra:
(Forrás: Fressnapf hírlevél)
minimáldizájnos, búvárszivattyús, zárt(!!!) keringetős ketyere. 2 liter vizet képes tárolni és áramoltatni, valamint belső vízszűrővel is rendelkezik. Van egy búgó alaphangja, csobogni meg akkor szokott, ha már fogy belőle a víz. Őrület, nem? :) Meg se mertük említeni a legújabb szerzeményt a vidéki rokonoknak, akiknél egy macska (és egyéb kis- ill. háziállat) szigorúan házon kívül éli – amúgy neki természetes – világát, és fel nem foghatják, miért kell a szobacicáknak annyi játék/fekhely/ajnározás, ilyesmi; az meg aztán végleg kiverte a biztosítékot, hogy blogot is írunk róluk. :) Hát igen, kinek mi, meg ugye, az egyensúly és ne essünk a ló egyik oldalára sem... Visszatérve két mondattal ezelőttre: szóval, így vagy úgy, nálunk most csobogó (cica)víz serken az egyik sarokban. Elsőre kíváncsian fogadták (ahogy mindent), Mazsi bele is szagolt rögtön, manccsal ellenőrizte a vízhőmérsékletet, aztán még ivott is (nála ezzel eddig sem volt gond); Zserbó inkább fenntartással méregette újra és újra, leült előtte és félrebillentett buksival nézte. A héten kevés megfigyelési lehetőségünk akadt, ma viszont pont elkaptam egy pillanatot, amikor rendeltetésszerűen használta, szóval, alsóhangon is 1:0 ide. :) Szobaszökőkutat meg mindig is szerettem volna.

Ha már a ketyeréknél tartunk (és van még olyan elvetemült macskagazdi, mint mi), ajánlom figyelmetekbe a Startlapon a Macskafelszerelés oldalt. Tele van hasznos és érdekes linkekkel. Úgy akadtunk rá, hogy hivatkozóként megjelölte a blog.hu statisztika, az oldalon ajánlóként felsorolt blogbejegyzések között ugyanis szerepel a Kaparófa és kipusztulás című posztunk. :) Tényleg, kaparófa fronton is eszközöltünk némi változást a héten, mert a talpas-fedelesnek sajna elfáradt a lényegét jelentő törzsi műanyag része (mert ez így jól hangzik!), nem lehetett stabilizálni. Így az eddig 40 cm-es kaparnivaló oszloprész helyére érkezett egy 60 cm-es, ami tiszta haszon, mert Zserbó sem veri be a fejét karomélesítés közben. "A felső polc" ezáltal magasabbra került, de ezzel sem volt gond, már mindketten használták az emeletet.

Zsebi egyébként továbbra is igen közvetlen és önmagához képest bújós, gyakran feljön közénk a kanapéra, beszélget, pillog, valamelyik éjjel pedig apa mellett aludt. A hirtelen jött hidegre való tekintettel kaptak néhány régi és új feküdnivalót is, végre birtokba vehették a pihe-puha nyereménytakarókat. Azért úgy látszik, jobban esik a gazdik paplanján osztozkodni. :P