Zserbó cica az elmúlt pár napban valahogy nem egészen önmaga, ami kizárólag pozitíve értendő. Csütörtökön apa itthon volt a lányokkal, és este lelkesen mesélte, hogy mindkét macs nagyon örült a társaságának: Mazsi a szokásos módon figyelte minden lépését és lelkesen mazsírozott utána a lakásban, az ajtóhoz fekve nem engedte kijönni a mellékesből, az ölébe telepedett a nappaliban, sokat dörmizett (...); Zserbó pedig – Mazska közelségével mitsem törődve – tőle teljesen szokatlanul a kanapén, Kedves mellett heverészett naphosszat, időnként az ölébe fúrta magát, pocakot dagasztott (mármint, nem a sajátját! :P) és recsegett-recsegett a végtelenségig! Velem is meglepően és szívet melengetően barátságos néhány napja, szabad őt simogatni, dörgöl, dorombol, farkat rezegtet. És mondom, mindezt úgy, hogy Mazsi is a közelben van. Hoppá! Mivanveledpicikém?! Tegnap este is üldögéltünk itt a kanapén, valami aktuális sorozat legújabb részét nézve, amikor egyszer csak landolt közöttünk egy négylábú, de csodák csodája, nem Mazsola érkezett röptében dorombolva, hanem Zserbó! Bizony ám! Kicsit fáradt voltam, kicsit sok volt már ez a hét és ez a váratlan kedveskedés a nagylánytól, bizony, könnyeket csalt a szemembe, apa jót mosolygott rajtunk. :P Mazsi pedig igen diszkrét ezekben a különleges percekben, nem erőszakoskodik, hogy de vele foglalkozzunk inkább. Egyébként Zsebi tipikusan az a macska, amelyikről elmondható, hogy inkább csak érdekből aranyoskodik a gazdájával (legalább is azzal a kétlábú egyeddel, amelyik nem a-pa). Vacsoratájt például válogatott kedveskedésben részesülhetek a legmorcabb napján is, esetleg még vadász-asszisztencia, nyisdki-a-csapot és engedjki-az-erkélyre óhajtások nyomán eszközölhetek egy kis simogatást. Meg amikor még félig alszik, én főleg az utóbbit szoktam (volt) kihasználni. No, ez ment eddig. De már nem kell ürügyet faragni hozzá, mert Puja egyre gyakrabban keresi a társaságunkat. Reméljük, éppen egy másod-szocializációnak lehetünk szemtanúi. :)

Mazsiról ezúttal fotót szeretnék megosztani, szintén csütörtöki, szintén apa elcsípte pillanat:

No comment. :D

Aztán, cicagazdik figyelmébe ajánlanám a whiskas.hu-n zajló fotópályázatot. 3 témában lehet nevezni: Pasik és cicák; Mennyire szereti a cicám a Whiskast és Kiscicák (1 éves kor alatt). Mi a legelső témakörbe neveztünk. Nem, nem fogok itt linket kitenni, hogy akkor légyszi kattoljatok, meg ilyenek. Hiába is próbálkoznék, mivel a versenyhez – bár kattintással zajlik, mégis – szerencse kell, nevezetesen, hogy az oldal "véletlenül" felhozza a fotónkat. Itt ugyanis párosával jönnek a képek és kettőből kell választani, hogy melyik tetszik jobban. Sajna, nem állunk valami jól - hiába a kitartó rokonság, ha fél órás kattingatás után sincs se híre se... bitje az alant látható – szerintem díjat érdemlő – felvételnek:

Ref.:Egy "gyógy-kezelést", esetleg?

Oké, van még gyenge pontja ennek a kiírásnak, például az, hogy a feltöltött fotókat igen érdekesen vágják meg, hiába minden trükközés és össze-vissza méretezés, valami biztosan lemarad róla. Meg az is érdekes, hogy az admin nem szűri ki azokat a képeket, amik bár édesek-aranyosak, de az adott témához vajmi kevés közük van. Mi azért próbálkozunk, hátha.

Végezetül egy kicsit még hazabeszélnék, érkezett ugyanis a friss hír, hogy a Noé Állatotthon speciális projektjei között immár Macskamentő Csoportot is találunk! Ismét egy nagyszerű kezdeményezés, sok sikert kívánunk az elszánt önkénteseknek!!!