Változatos heteket tudhatunk magunk mögött. Volt kimerítő része, de sokkal több mosolyt fakasztó momentuma is ezeknek a napoknak. Így próbáltuk elviselni a rekkenő hőséget napközben:

Köszönjük Tündinek a kitartó fotózást! :)

A rosszabb periódusban nekünk, gazdiknak egymás után több csekély alvással töltött éjszakánk volt,  a macsok megkergültek és az egész napos meleg elleni tiltakozást követően (aka mindenhogy alvás napközben) nemcsak szimplán rohangáltak az éj leple alatt, de mindenféle hangkeltő tevékenységet is folytattak - megállás nélkül. Zserbó például hosszasan matatott a radiátoroknál vagy hangosan nyekergett, hogy ugyan, törődjünk már vele egy kicsit. Mazsi az ágyon (és rajtunk) ugrabugrált, a takaró alól kilógó sarkat nyalogatott, de sokat tartózkodott az ágy alatt is, ahol az egyetlen cicapárnát tologatta ide-oda, vagy élénken mosakodott, mindenféle hangokat hallatva (pl. tyafftyafftyaff). Szőnyegeket csavartak fel, kaparófát döntögettek, egy cserepes virágot is megtanítottak repülni. Néhány nap után kezdtünk igen morcosak (és fáradtak lenni). Az előző posztban már említésre került, hogy hugim is pórul járt, mert pont ekkortájt aludt (volna) nálunk: azon az éjszakán Zsebi egy fantom zümmögőt kergetett órákon át, kizárólag Tündi ágyát használva katapultnak, ráadásul még szemrehányóan villogó cicaszemeket is meresztgetve. (Egy morgós hajnalon ígértem meg nekik, hogy el- és fel lesz sorolva a bűnlajstrom, ennek akkor most eleget tettem.) Szerencsére,  ahogy annyi más, ez az intenzív éjszakai őrület is időszakosnak bizonyult. Most bizony örülünk annak, ha a rosszcsontok csak egyszer keltenek fel bennünket, mondjuk hajnalban (Mazsi számára ez az ideális időpont egy kis dünnyögős odabújásra). Zsebi visszaszokott a hordozójába, még ha nem is tölti ott az egész éjszakát, Mazska pedig hol a nappaliban, hol a hálóban az ágy alatt pihenget. Reggelre újabban kiürülnek a cicatálkák is, a nagy meleg ellenére jó az étvágyuk. Ehhez kapcsolódóan egy kis logisztikai problémával is szembesültünk a napokban - Zsebi felnőtt tápja vészesen megcsappant, az új adag meg csak nem akart megérkezni, így egy pár órára már junior csemegével szembesülhetett a tálkájában. Kapóra jött, hogy napközben nem eszik sokat, helyette alszik inkább, így mire délután megéhezett, már meghozták a ropogtatnivalót. Kaptunk mellé egy csudaszép kék szegélyű, (még) hófehér cicapárnát is. Ebből a szerzeményből van már 3 is így hirtelen, mert képzeljétek, néhány hete postafordultával érkezett egy-egy bézsszínű nyeremény az ilyenolyan tasakos játékba küldött vonalkódok által. Mindhárom párnácska pihepuha plüss felületű, tökéletesen alkamas a hulló macskabunda marasztalására. :) Még nem kapták meg a csajok, egyrészt, mert már annyi fekhelyük van, nincs ötlet, hová tegyük, másrészt meg ebben a melegben nem szeretnek "szőrös" cuccokon heverészni (a franciaágy takarója talán az egyedüli kivétel). Úgyhogy a meglepetések még talonban. :)

Tegnap esti sorozatnézés, Mazsi a kanapén aludt kettőnk között. Hanyatt feküdt, mancsait maga előtt tartva, teljesen elnyújtózott, a buksija majdnem lelógott a kanapéról. Zserbó arra járt, leült elénk a padlón, jól megnézett minket. Majd hirtelen felugrott és fejbe csapta Mazsit! Annyira meglepődtünk, hogy csak kisvártatva kacagtunk fel. Szegény Mazsola, nagyon értetlen képet vágott, azt sem tudta, hol van, váratlanul érte ez a fajta ébresztő.

Egyébként megint változott kicsit a világ, eljött az ideje, hogy a két rosszcsont szürke (?) hétköznapjai kettesben teljenek. Kicsit aggódtam, de inkább a berendezés épsége miatt. Azért annyira már jóban vannak, hogy ők ketten egymás gondjaira legyenek bízva, ám a körülmények ugye... Ha betéved egy kóbor bogárka a nyitott ablakon, nincs szociális gát, ami megállítaná őket az ablakpárkányra, bútorokra, vagy lényegében bárhová ugrástól, mászástól, az útban lévő dolgok zúzásától. És ott van még Zserbó cseppfolyós kritikája is, amivel a nemtetszését már jópárszor a tudtunkra adta. Egyelőre azonban meg vannak dicsérve a lánykák, mert semmi fentebb említett produkciónak nem találtuk még nyomát. Valószínűleg annál is mélyebben alszanak egész nap, mint amikor itthon vagyunk. És úgy, de úgy örülnek a hazaérkezésünknek! :) Mazsi már ott toporog az ajtóban, amikor hallja a lépteket, alig lehet benyitni tőle. Aztán elnyúlik az ember lábainál álmosan pillog és hangosan dorombol. Zsebike is kijön a szobából, ha jó kedve van, még dörgölőzik is. Aztán megvizsgálják, mi van a szatyorban (mondjuk, ezt mindig). A napjukat nem mesélik ugyan el (Mazsi mostanában nem dumál már vissza sem, Zsebke pedig a picúr közelében nem áll szóba velünk csak úgy), de a széthordott játékokból és az összegyűrt ágytakaróból lehet következtetni rá, hogy csak nem unatkoztak így, kettecskén.

A végére hagytam még 2 művészi ihletésű fotót Zserbóról, ezek is Tünditől valók (így az ő kedvéért a címük legyen Naplevente, amelynek eredete egy egészen más bejegyzésben olvasható):