A tegnapi vizesblokkból kimaradt Mazsi olthatatlan (és oldhatatlan) szenvedélye az itatótálkák tartalmának kilötykölése iránt. Időjárástól függetlenül, amikor megkergül a kicsi lány, olyankor számíthatunk a száraztápos edények mellé kihelyezett víz padlón való viszontlátására. Ezt tompa edényzörgés jelzi, ahogy a mancsával tologatja, paskolja az itatót. Jobb napokon, és ha már kellően elfáradt addigra a rohangálásban, bele is fekszik abba, amit kiügyeskedett, mondjuk, hogy felszárítja helyettünk. Hogy mindez miért jó, arról fogalmunk sincsen, de szeretnénk leszoktatni róla. Érdekes, hogy a kisszobában lévő, nem közvetlenül a kaja mellé kirakott itatót nem piszkálja. Az is ki szokott ürülni, de csak mert mindketten abból szeretnek inni.
Volt egy olyan eset is, amikor Mazsi simán rájöhetett volna, hogyan kell egy húzásból az összes tálkáját ki- és egymásba borogatni, de működött az "abroszos magic" és ezt szerencsésen megúsztuk. Tudjátok, amikor a terített asztalon az edények alól egy hirtelen mozdulattal kirántják az abroszt és nem borul meg semmi. Na, hát valahogy így. Épp falatozott a leányzó, amikor valami megijesztette, ugrott egy nagyot, a mancsával pedig odébb taszította az alátétet, amin a tálkái vannak. És tadaaam: a műanyag cucc a sarokig repült, de az edények tartalmukkal együtt a helyükön maradtak. :) Pár nap múlva Zserbó is próbálkozott hasonlóval a saját felszerelésénél, ám őt Mazska ijesztette meg evés közben, és az alátétre rántás sem sikerült maradéktalanul. Szépen kiborított mindent. Bár, ki tudja, mi volt a cél...

Más. Csütörtök óta a Twitteren is megtalálhattok bennünket:
http://twitter.com/zserboandmazsi.
Ezt elsősorban az indokolta, hogy apa se maradjon ki a mindennapi történésekből, amikor dolgozóban van. Itt a blogon is látható a folyamatosan frissülő tartalom, jobbra az oldaldobozok között. És nem mellesleg, új bejegyzés érkezésekor korrekten csipog nekem a sidebar nevű alkalmazás, aminek a lányokkal együtt nagyon örülünk! :) (Itt körbe is ért a történetünk: apa kutyás, anya madaras, ebből aztán lett macskánk. Kettő.)