Ezt bírtam mondani Mazsolának a minap, amikor már vagy huszadszorra szóltam rá ugyanazért, nevezetesen, hogy ne szedje le a szárítóról - a még nedves - ruhákat. Nem nagyon értek a leányzó nyelvén, legalábbis ennek tudom be a tényt, hogy még mindig képtelen vagyok őt fegyelmezni. Oké, macskáról beszélünk, de mégis, alapok voltak, lesznek... lenniük kéne! Pedig rosszalkodás ellen bevetettünk már mindent a Zsebinél is használt repertoárból: "CICA, NE(M)!", "MICSINÁLSZ?!!!" és amikor végképp nem tágít(ott), következett a szórt vagy "éles" vízsugár - ezek Zserbónál tényleg beváltak. Mostanában pedig annyira okos és megfontolt nagymacska lett, hogy alig kell ilyesmihez folyamodnunk. Amikor rosszaságon töri a fejét - mondjuk a picúr vacsijára fáj a foga -, olyankor annyira jelentőségteljesen sunnyog, hogy még a csínytevés előtt leleplezi magát. :)
De Mazsi, nos, ő immunis mindenfajta macskamódosítóra. Pedig nála már a hangos tapsolást, siccegést és egyéb komolyabb hangeffekteket is gyakoroljuk. Sokat beszélgettünk erről apával, nem bírunk rájönni, hogy a kicsi a) nem érti az összefüggéseket a tiltás és az esetleges negatív következménye (vizes lesz, megijed, jelentőségteljesen odébb tevődik...) között; b) érti, hogy mit nem kéne, de próbálkozik, hátha nem vesszük észre; c) mindent ért, minden világos, de magasról tesz rá(nk) - miért is viselkedjen, ha pontosan tudja, hogy nagy baja nem történik a büntivel sem. Hmm.
Sokszor vonom kétségbe a lassan 9 hónapos értelmi képességeit, de miután egy-egy rászólás és "rossz vagy, Mazsi!" elhangzásával nem átall szó szerint visszapofázni (a vérmes és határozott cincogó hangjával), nem vagyok biztos benne, hogy nem az utóbbi variáció a helyes válasz.
Ezt a neten olvasgatva találtam a témában:

A helyes fegyelmezés elvei Bruce Fogle szerint

 

„Első szabály: a fegyelmezés legyen azonnali, vagyis akkor történjék, amikor például a macska felugrik a tiltott helyre. Később mit sem ér.

 

Második szabály: ha azt akarjuk, hogy a cicus továbbra is vágyjon társaságunkra, a büntetést ne velünk hozza összefüggésbe, hanem más, mintegy földöntúli erő rója ki rá. Ezért jó például a vízi pisztoly és az elmés zajcsináló berendezések.

 

Harmadik szabály: kivétel a személyünket érő támadás. Ha ruhánkat rágcsálja, először próbáljuk meg az általa hőn vágyott területet befújni illatosító szerrel. Ha ez hatástalan, s kedvenc ragadozónk a bokánkat cserkészi be, itt az ideje a keményebb módszereknek: erőteljes koppintás az orra, jókora ˇnem szabadˇ rikoltással társítva, rendszerint meghozza a kívánt eredményt.”

Oké. Valahogy így. Próbáltuk. Ez a befújós (vagy inkább becsepegtetős) dolog egyébként valamelyest működik, az újságtartót például kb. fél napig megóvja a citromos illóolaj Mazsola tépkedős-rágós érdeklődésétől. A macskariasztó spray meg már Zsebinél sem használt.

A szabotőrök is szoktak pihizni

Írhatnátok nekünk pár tippet, Ti hogyan győzitek meg a négylábúakat, amikor tilosban járnak?