...többek között oltásra mentünk Mazsival, rosszalkodtunk, fájdalmasan keveset aludtunk éjjelenként és a pótmami :) gondjaira is rábíztuk a lányokat.

A fő- és vezérrosszcsont, úgy is, mint Mazsola, még egy tavaszi körre volt hivatalos az állatorvosi rendelőbe "szurmányolásból" kifolyólag. Felkerekedtünk hát, és a legutóbb kipróbált buszozást újabb tapasztalattal gazdagítottuk. Nem is volt különösebb gond, Mazska csendben nézelődött, legfeljebb a nyíló-záródó ajtókra rezzent össze cseppet. A rendelőben találkoztunk kiskutyával, törpenyuszival, és hazafelé a szomszédban tengerimalaccal is. Mondhatni, állatkertben jártunk a pindúrral: érdeklődve-vizsgálódva mindent és mindenkit jól megszaglászott, biztos izgalmasak voltak az új "illatok". A doktori vizit elkerülhetetlen kellemetlenségei után - amiket a kis foltos egy hang nélkül tűrt végig - éppen elment a buszunk, sétáltunk hát a következő megálló irányába. Kezemben a fekete, virágos cicakosárral, egy kedves, idős néni megállított bennünket: - Mi az, kisbaba? - ... (!!!) Kisbaba??? Hát, nem, csókolom... kiscica! (Oké, hogy virágos a doboz, de KISBABA?!) Még most is csak mosolygok a dolgon. :))

A bevezetőben említett rosszcsontkodásról és ezzel karöltve az éjszakai nemalvásról csak röviden, volt már ezekről szó a korábbi posztokban. Igazából a helyzet változatlan, Mazsi éjjel-nappal "odateszi" magát, és mindent, de mindent elkövet, amiről pontosan tudja, hogy NEM SZABAD. Egy-egy játék csak rövid ideig köti le őkelmét, így mindig újabbal kell előrukkolnunk, ellenkező esetben máris jön a csínytevés (legfőképp a ruhaszárító molesztálása, a különféle madzagok piszkálása, a lakás körbe-körbe-körbe-... futkosása és újabban az étkezőasztalon sétálgatás alkotja a repertoár alapját). A hajnali keltegetésekhez sem sikerül(t) hozzászoknunk, de az is igaz, hogy az éjszakai galádkodásban Zserbó is aktív résztvevő. Valamelyik éjjel például, amikor Mazsola speciel békésen aludt a hordozóban bent a hálóban, Zsebi itt rohangált egyedül a nappaliban, szórakoztatta magát, vagy mi. Jöttem ki a mosdóba félig még csukott szemmel, ő meg elrohant mellettem hangeffektet is produkálva, rám hozva a szívbajt...
Az már szombat délután esett meg, hogy Tündi húgom magára vállalta a macskanépség felügyeletét, amíg a gazdik esküvőn múlatták az időt. Szegény, nem volt egészen felkészülve a várható eseményekre. Kora délután még békésen szenderegtek a négylábúak, aztán estefelé útjára indult "a gyönyör" (?!), és megmutatták - különösen Mazsi -, mire (nem) képesek... Hugi vérnyomása aznap estére rendbe lett téve. ;)

Ennyit mára. Vannak ugyan újabb és szuper fotóink a jószágokról, de azokat kicsit meg kell még dolgozni, mielőtt feltöltésre kerülnek, így legközelebbre ígérhetem őket. Jó éjt mindenkinek!