Emlékszem, általános derültséget váltott ki családi körben, amikor először meséltünk arról, Zserbó hogyan "beszélget" velünk. Kezdettől fogva hallatta a hangját, és szépen lassan megtanultuk, mi mit jelent macskanyelven, és viszont, ő is megtanulta néhány szó jelentését, sőt, jóformán "mondani" is tudta (tudja) például a va-csi, re-ge-li szavakat. (Hallottam olyat is, hogy a cica megtanulta a "máj" szót!) A macskanyelv, bár nagyjából limitált hangkészlettel bír, cicánként eltérő és igazán egyéni lehet, de nem szabad elfeledkezni a testbeszédről sem (pl. farok és fül helyzete, pupillák, testtartás). Nos, Zsebivel mindezt pontosan megfigyelhettük, mert ő egy igazán beszédes cica (erről gyakorta írtunk is a blogon). Amikor társalog velünk, legtöbbször csukott szájjal adja ki a mindenféle hangokat. Határozott és nyílt miaút leginkább "vészhelyzetben" szoktunk hallani tőle (útközben a cicahordóban, oltás során, esetleg a szekrénybe észrevétlenül belopódzva és véletlenül bezáratva...), máskor félelmében mély morgást is hallat. A nemtetszés vokális megnyilvánulása még a fújás, a sokat emlegetett "nyikk-nyikk", a hangos és határozott "MÁU!" (ez utóbbi sürgős figyelmeztetésre is szolgál nála, pl. amikor nem tartja elég tisztának a cicavécét) és talán egyszer, a műtétje után hallottam őt egy kisgyerekhez hasonlóan sírni. Sokkal örömtelibbek is vannak azért a repertoárban: a csukott szájjal kiadott kurrogás; a jövök! és egyéb figyelemfelkeltésre szolgáló "pürrr"; a megelégedést kifejező "nyeh", a nyújtózás és hempergőzés közben hallatott hangok, nagy sóhajtások, az izgatott kaffogós-vadászós szólam (a szakirodalomban ezt "dadogó nyafogásként" írják le, lefordítva kb. annyit tesz: csak egyszer kapjalak el!)... :) Egy-két hét csendesebb időszak után (Mazsi érkezésétől számítva), Zsebi újra beszédes kedvében van, nemcsak velünk, de a kicsivel szemben is. Ilyenkor a nagytestvér hívja, irányítja, tanítja a kicsit, reméljük, nem (csak) a rosszaságra. Nem ejtettem szót még a dorombolásról, mert hát, Picó ezt igen szűken méri velünk szemben, saját nyugtatására pedig szinte sosem hallottam tőle. Mazska érkezésével jószerivel teljesen leszokott a dörmizésről, egybekötve ezt a simogatás és simogattatás megvonásával. Még apának sem nagyon hagyta esténként, hogy a megszokottak szerint kicsit szeretgesse őt. Örömmel jelenthetem, hogy ezen a héten aztán megtört a jég! Kedves épp hazaérkezett a dolgozóból, amikor is könnyeimet morzsolgatva mentem elé: az imént recsegős nagylányom volt nekem, bizony! :) Az történt, hogy - a legutóbbi bejegyzésben írtakat megcáfolva - Zsebke a régi cicahordozójába hajtogatta be magát egy délutáni szundira, ezt észrevéve mosolyogva mentem hozzá, hátha enged egy kis cirógatást - és tessék, tolta oda a buksiját, majd előjött, dörgölőzött és alig hallhatóan recsegésnek indult!!! :D :D :D És nekem dorombolt az én cicám! :) Mazsi hamar észrevette aztán, hogy valami történik, mellettünk termett, erre persze Zserbó azonnal elhallgatott, de pár perc múlva kicsit odébb sétálva újrakezdte. Nagyon boldog voltam ám! :) Azóta apánál is járt már a szokásos esti odabújással, így szerintem hamarosan a doromb hangereje is visszatér majd az energiatakarékosról a megszokottra.

Ami Mazsit illeti (éppen a kanapé mellett alszik a földön, oldalra fordulva, körülötte játékok - "itt fáradtam el"), nos, ő egy igazi dörmigép (alias Dörmimanó). Álmából ébredve, játék előtt, evés alatt, mancsolva, összegömbölyödve, hosszában elnyúlva, hajnalban az arcunkba mászva, bárhogyan és bármikor: dorombol nekünk, nem is akármilyen hangosan! :) (Hugi szerint olyan, mint egy kis helikopter.) Őt ölbe lehet venni (ha nem tesszük, felmászik magától), jön, bújik, simogatózik. Ezt az aranyosságot leszámítva, Mazska nem egy nagyszájú csaj. Hordozóban utazva és a doktor bácsinál hallottuk már a nemjóitt "miau"-kat tőle, de meglehetősen diszkréten fejezte ki akkor is a véleményét. Talán Zserbó hatására, talán nem, mostanában mintha próbálgatná a kis hangját. Például, amikor a fürdőszobában voltam, ő pedig ajtón kívül rekedt, olyan hangosan és határozottan miáuzott, hogy nem lehetett nem beengedni. Ha már bent volt, kíváncsian sétálgatott a kád szélén, ügyesen átmászott a mosdókagylóba, felfedezte a mosógépet (kívül-belül, ugyanis egy óvatlan pillanatban még a dobba is bemászott). Zsebkével pedig vadásztak együtt vízcseppeket is odabent. (Biztos tőle tudja, hogy ilyen érdekességek után kutatva érdemes felkeresni a fürdőt.) Szóval, a hangeffektekhez visszatérve, időnként már pozitív megnyilvánulásokat is kapunk Mazsitól, néha válaszol egy kis "(m)eh"-szerűséggel, főleg ha a "ki eszik vacsit?" jelmondat hangzik el, valamint rendkívüli mód tud sóhajtozni is. :P Nagy kedvencünk tőle a mosakodás közben hallatott "tyaff-tyaff-tyaff" hang! Zserbóval még nem beszélget hangosan, csak a játék hevében hallottuk őt fújni, vagy méltatlankodni a tesó felé.

Nos, ennyit a kis "dumagépekről" ;) mára, szép estét kívánunk mindenkinek!