Mielőtt Mazsit is a billentyűk mellé engednénk, egy "kis" összefoglaló az elmúlt napok pozitív irányban alakuló harci helyzetéről. Le kell szögezzem, hogy nem aggódunk már annyira "a lányok" miatt, de a tényszerűség kedvéért azért elmesélném, hogyan formálódott ez a kapcsolat. Az eredmény egyik napról a másikra is szinte kézzel fogható volt. :)

Vasárnap délelőtt Mazsit ismét hordozóba helyeztük és indultunk a doktor bácsihoz. Az első tanulságul az a tény szolgált, hogy taxis berkekben az ily módon szállított állatra a diszpécser a "dobozos macska" jeligét használja, amire is érkezik a megrendelőhöz egy abszolút állat-, de legalábbis macskabarát sofőr. :) És már ott is voltunk a váróban, két másik cica mellett. Mazsika nagyon diszkréten, nyugodtan várakozott a sorára, egy hangja sem volt, szépen leheveredett a hordozóban, még el is szunyókált. Következett a vizsgálat, a szükséges ilyen-olyan kellemetlenségek. Doktorunk nagyon meg volt Mazsival elégedve, Harcimarci-Zserbóhoz képest vele tényleg könnyebben és kevésbé "veszélyesen" ment a dolog. Megnézte a pici szemét is, és csepegtetős-krémezős kúrát írt elő. Valamint egyeztettünk az aktuális oltás időpontjáról is.

Hazaérkezvén láttuk, hogy Zserbó csüggedten vette tudomásul, hogy velünk együtt a kicsi is visszatért. Feszült figyelemmel, hosszasan méregette őt, amint Mazsi a játék hevében fel-le szaladgált, néha-néha azért rámordult vagy fújt, de már közel sem olyan folyamatosan, mint az első napon.

Lesben

És az a kiosztandó pofon is váratott magára - valamiért az volt az érzésünk, ha Zserbó ezt végre meglépi, akkor kicsit lenyugodhat, hiszen láthatja, hogy Mazsi nem jelent "veszélyt" a számára. De maximum egy kis manccsal piszkáláshoz jutottak el, semmi több. Velünk, gazdikkal azonban továbbra is elutasítóan viselkedett, hiába próbáltuk őt külön figyelemmel kitüntetni, nem kért belőle. Estére aztán egy pici pozitívum következett: amikor elvonultunk Mazsival a saját körletünkbe, Zsebi tiszteletét tette apánál egy kis dörmizésre. :)

Innentől pedig mondhatni, felgyorsult az összeszok(tat)ás menete. Hétfőn és kedden még kevesebb fújással és szinte morgás nélkül kibírták egymás mellett a lányok.

"Barátkozó" tekintetek

A reggelire várakozó cicasereglés közepette túlestünk az első igazi nózi-puszin is. Zserbó kezdett rájönni, hogy ezzel a picivel milyen nagyokat lehet játszani (bizony-bizony!) és ennek megfelelően lakásfelforgató kergetőzés vette kezdetét. Kanapéról fel-le, alá, mögé, majd be a szobába, ott ugyanez az ágyon... Puja nagyon vigyáz, nehogy utolérje a kicsit, illetve, amikor szerepet cserélnek, úgy szalad előle, mint a villám. :) Máskor lapulva lesik, hogy ki ugrik elsőnek, szinte vadásznak egymásra. Aranyosak! Zsebinek nem is ártott már egy kis kondi, tegyük hozzá. :P Amikor pedig megelégeli a nagy szaladgálást, felugrik a székre, majd az asztalra, és már a párkányról nézelődik lefelé. Ez kb. másfél napig hatásos "menekülésnek" bizonyult, mivel Mazsi-Drazsi hamar megtanulta, merre és mekkorát kell ugornia. :) Szépen feltérképezte az asztalt, felmászott Zserbó mellé a párkányra (utóbb említett elképedve szemlélte az események ilyetén alakulását), majd hosszas mérlegelés után ügyesen leereszkedett az asztalról, kihagyva a székre ugrást. Nagyon bátor és talpraesett kis jószág, bármennyit is lát vagy nem lát a beteg szemével! Következő ilyen alkalommal pedig egyenest a székbe ment fel, és elfoglalta Zserbó fekhelyét. :)

Picó egyébként mostmár inkább közeledne, beszélget, óvatosan-fürkészve szagolgatja a kicsit, aki viszont részben játékként, részben agresszív fellépésként értékeli ezt (hiszen eddig így is volt), meghátrál, vagy "támadásra rendezkedik be". Ölre menő birkózás eddig egyszer fordult elő, Zsebi lefogta a picit, de Mazska egyetlen tiltakozó nyikkantása ennek is hamar véget vetett. Ha van némi kakaskodás, ez a csöpp cica úgy púposítja a hátát, borzolja a farkát (mosómedvézik, mifelénk), naaagyon ijesztő ám! :D Ááá, és az időszakos megőrülések, amikor fel-le trappol (azaz a vuk-effekt: tararapp-tararapp) a lakásban hasonló testi jelenségeket produkálva - nos, ezt nem kellett Zserbótól eltanulnia, mert már az első napon is csinálta, saját indíttatásból. (Igazából Zsebi kevés olyat tett, mióta Mazsi itt van, ami a napi rutinját képezte ezidáig. Jószerivel csak feszülten figyelt, illetve aludt.) Egyébként, több ilyen dolog is van, amire azt gondoltuk, hogy majd az idősebbtől ellesi. De azt, hogy a konyha a legfontosabb helyiség a lakásban, nos, erre önállóan jött rá a kisasszony. Legyen szó akár a mosogatásról, neki feltétlenül jelen kell lennie - ilyenkor a nadrágomba csimpaszkodva kapaszkodik felfelé (szigorúan használva az összes karmocskáját! :S). Estefelé pedig, ha kimerészkedek oda, máris jön a terrorosztag és nem tágít, amíg vacsi nem kerül a tálkákba. Ilyenkor bizony, Mazsi a szószóló, Zserbó jólnevelten, de annál várakozóbban üldögél egy kicsit hátrébb. Másrészről viszont, Zsebke elles egy-két dolgot ettől a picitől - a csörgőlabdás kaparófát például határozottan figyelmen kívül hagyta mindaddig, amíg Mazsola nem kezdte aktívan használni. Mókás látni, amikor Zsebi is odafekszik és püföli a labdát alulról! (Haj, a boldog gyermekévek!) :P

A régi, tőle megszokott történésekből az elmúlt 1-2 napban kezd visszatérni, hogy már hempereg az előszobában, a nappali szőnyegén; muslikra vadászik, szarkákat riaszt el (nyikk-nyikk!), vagyis előfordul már, hogy nem a kicsivel van elfoglalva. És egyre többször hagyja, hogy meg-megsimogassuk, messziről pedig kedvesen pillog is nekünk. Mindezt komfortérzetének javulásaként tudjuk be, és persze, nagyon örülünk neki.