Az új jövevény a Csipke nevet kapta a Noé Állatotthonban. 5 hónapos kislány, akit testvérkéivel együtt mentettek és ünnepek előtt, várólistáról került az otthonba. A gondos orvosi ellátásnak köszönhetően mára mindhárom cicuska egészséges, sajnos azonban a macskanátha szövődményeként látássérültek. A mi Csipkénk, vagy ahogy elneveztük, Mazsolánk (ebből is a Mazsi fajta!) :) kék szemű, hófehér, a fejecskéjén és a "hátulján" fekete foltokkal és fekete farokkal. A diagnózis szerint fél szemével csak foltokat láthat, de ez nem zavarja különösebben a koordinációban. Életrevaló kis vacak, jön-megy, érdeklődik, bújik, mászik, puszit ad, és beépített spontán-recsegője van, néha elég, ha csak felé megyünk, máris dörmizik, mancsol, hempereg. :) Egy kis tündérke, mind az 1,6 kilójával (16-ai mérési eredmény).

(A minőségi kivetnivalók csak azért lehetségesek, mert nem akartam őt szemből vakuzni.)

A névadásnál kicsit bajban voltunk. A Csipke sehogysem akart a nyelvünkre jönni, választanunk kellett hát valami mást. Manónak hívtam egyszer, gondoltuk, akkor maradjon ez (egyébként másnap a doktor bácsi is ezzel a névvel illette őt, első látásra). De hosszasan mondogatva aztán nem volt ő ilyen "manós"... Felmerült annyi minden, végül is órákon keresztül a neveket nézegettük - míg aztán a Mazsit - Mazsolát - éreztük abszolút hozzá illőnek. Így lett hát Csipke-Mazsi a becsületes neve. :) Persze, amilyen elvetemültek a gazdik (és elsősorban én), már megannyi becenév is van a repertoárban: Mazsi-Drazsi, Pici Puja, Pöcök, Morzsi, Csajszi és megmaradt a Manó is. :) A lényeget tekintve nem igazán számít, mert ha meghallja a hangunkat, már szalad is, a nevére (bármelyikre) pedig még nem hallgat.

Játékos kis kölyök, ahogy itt fel-le szaladgál, mintha csak Zserbót látnánk ilyen pöttömként - ismét játék az egész világ!

Lógok a szeren

A csúcson