Néhány közösségi oldalon való megjelenésnek köszönhetően eddig nem tapasztalt látogatószámot regisztrálhattunk itt a blogon. A tegnap esti órákban például rövid idő alatt megháromszorozódott az oldalletöltések száma, nem hittünk a szemünknek. :) (Köszi-köszi!)

A múltkori ígéretemnek megfelelően, íme pár fotó az Így játszunk mi repertoárból (apa kapta el a megfelelő pillanatokat):

- Hol a cicaaaaa??

- Zserbó, hol vagy?!

- Nem (is) látlaaak!

Ugye milyen aranyos? :) Ezt nagyon szeretjük most játszani. Vagyis mi biztosan, ő meg nem hiszem, hogy véletlenül bújik be oda, amikor a közelben vagyunk.

Vízkereszt napján karácsonyfa-bontásra került sor. Mint minden történés, természetesen ez is Zsebibaba aktív közreműködésével zajlott. Először a fa körül kialakult káoszt (ajándékok, ajándékzacsik mindenütt, kitűnő terepet biztosítva az ugrabugráláshoz, bújkáláshoz) kezdtük szét- (vagyis inkább össze-) pakolni. Zsebi ezt egyre idegesebben szemlélte: hová tűnik a jó kis játszóterem? Majd szépen sorban leszedegettük a díszeket a fáról - hogy legyen minek örülni, nem kerültek egyenesen a tárolódobozokba, hanem szépen sorban a kanapén találták magukat. Persze, Picó ott ült a kupac kellős közepén. Érdeklődve nézegette a csilli-villi gömböket, meg-megpiszkálta, szagolgatta őket. Majd a legérdekesebb elfoglaltságnak a lepotyogott akasztók szőnyegről történő felszedegetése bizonyult. Próbálgatta a mancsával felemelni őket, ha nem sikerült, akkor a fogával állt neki a műveletnek. Aztán a fa egyszer csak nem volt sehol, a dobozok is szépen fogyatkoztak díszestől-mindenestől. Erre a hirtelen változásra már hiszti volt a reakciónk, fel-alá szaladgálás fejezte ki a nemtetszést. (Hát igen, fő az állandóság, ami a cicának biztonságot ad...) Új játék következett, ami végül sikeresen elterelte a figyelmét: az addig zárt hálószobaajtó (elé telepítettük a fát) egy macska-résnyire kinyílt - micsoda örömmel vette tudomásul, hogy újra átjárása van ezen keresztül!

Jelen pillanatban Zsebike éppen egy nagyobbacska csomagolópapír (vágott virág volt benne) teljes szétrágásával van elfoglalva - benne ül a közepén és tépkedi, közben csörög-zörög a papírral... ezelőtt ugyanitt holacicásat játszott. Okos lány, ezek szerint érti a játék lényegét! :)

Van még egy megunhatatlan kedvencünk: a tollakat már nélkülöző, botra szerelt madzagvégen lógó, narancs és sárga színekben pompázó, kicsit még csipogó kütyü:

Felhívnám a figyelmet a vadász-halász- (vagy mindegy, mert úgyis elkaplak) ösztöntől csillogó szempárra! :)