Gyorsan eltelt ez a néhány karácsonyi nap. Előkészületek, finom ételek, sütik, meglepetések és megannyi csillogó szempár. Jelen esetben persze, a sárgán csillogó, mindig kíváncsi macskaszempárra koncentrálunk. :)

Zserbó cica az év végi szabadságolás folytán immár két hete töltötte napjait Kedves társaságában, gondolom, hozzászokott újra, hogy többé-kevésbé, de napközben is van körülötte valaki. Nem mintha nagyon zavartatná magát a társaságtól, mert ha úgy tartja kedve, átvonul a másik szobába szundikálni, ügyet sem vetve az itthon maradottra. De mégis megnyugtató, hogy van kihez kijönni abból a bizonyos másik szobából. :) Ha véletlenül mégis egy szál magában találtatott őmacskasága - mert Apa kiment az erkélyre bagózni, esetleg kicsukta a fürdőből a bársonytalpút -, annak hangos és kérdő, hoválettmindenki? miákolás lett a vége. Szegénykét épp ezért váratlanul érte cseppet, hogy az ünnepekre való tekintettel nagy jövés-menés vette kezdetét... De ne szaladjunk ennyire előre.

Készülődés. Nálunk 23-án este érkezett el a fadíszítés ideje, hogy másnap estére (miután a nagycsaládi karácsonyról hazatértünk) a kiscsalád karácsonyához minden elő legyen készítve. Mire a munkából megérkeztem szerdán, Kedves már elő is készítette a tűlevelűt a további műveletekre - Zsebike hathatós közreműködésével, természetesen. 

 (A képen épp a szekrény bal hátsó sarkánál kíváncsiskodik!)

Következtek a díszek. Előszedtük a készletünket szemrevételezésre, szétpakoltuk a kanapén - szanaszét hevertek a gömbök és a tömőanyagnak használt csomagolópapírok. Ez volt ám a kánaán Picó számára! :) Mindent szemügyre kellett venni, meg kellett orrontani, közben élvezettel heverészett és zörgött a papír- és dobozhalom tetején, mancsával piszkálgatta a díszeket. Egy nagyobb gömböt hogy, hogy nem, még a szájába is kapott a fogantyújánál, de nem vitte messzire. (Sajna, mire Kedves a fényképezőért nyúlt volna, Zsebi már le is tette a zsákmányt.) Nagy sikert arattak nála ezek a hosszú girlandok vagy micsodák is a csillogó gyöngyeikkel. Majd beléjük gabalyodott! :)

A fadíszítő hadművelet végül áldozatok nélkül és sikerrel zárult. A következő kérdés az volt, hogy Zsebike meddig fogja tűrni, hogy a fenyőről mindenféle színes és fénylő dolgok lógnak alá, és mikor próbál meg közelebbi ismeretséget szerezni a furcsa szerzetekkel. Persze, arra nagyon vigyáztunk, hogy légvonalban (a kanapé fölött és a fa lakhelyét képező szekrényke magasságában) ne legyenek "kiálló" és ugrásra ingerlő díszek, szaloncukor, semmi... Az első együtt töltött ünnepekkor sem volt gond, így joggal reménykedtünk, hogy Picó idén sem akarja majd mókusként megmászni a fát. Az igazi próbatétel persze éjszaka következett, na meg másnap, amikor is kizárólagos felügyeletére volt bízva a karácsonyfa. Jelentem, a kiskedvenc helytállt és kíváncsiságtól hajtva max. vizuálisan inzultálta a fát. (A pici piros égők tényleg nagyon néznivalóak, az már biztos!) :)

Aznap éjjel sokkal komolyabb elfoglaltságot talált magának, ugyanis beszokott a cicabújóba, ha minden igaz, ott tölti az éjszakák nagy részét. De ehhez előtte még rendet kell tennie odabent, ami azt jelenti, hogy valamikor éjjel 11 és éjfél között vadul karmolászni kezdi a cicabújó alját, pakolássza "a szőnyeget", csak úgy mozog a szerkezet. Nem tudtunk rájönni, hogy mi okból. Ennek ilyen vékony párnaszerű alja van, szivacsos, tehát magára tekerni nem tudja. Négyzet alakú és pont akkora, mint a bújó alja, így nagyon odébb rakni sem lehet. Mindenesetre lelkesen kaparja, ami altatónak semmiképp sem kellemes. Gondoltuk, mi van, ha fázik (bár azért standard 22-23 fok mindig van a lakásban). Kapott hát  a szekrényem mélyéről egy hosszú, kötött sálat odabentre, még helyre kis bojt is van a két végén. És... bingó! :) Mostmár ezt pakolássza, csűri-csavarja a bújóban, mindezt szinte hangtalanul, és ha végre megfelelően elrendezte, élvezettel telepedik rá, mancsolja, még dörmög is hozzá. :)

De visszatérve a karácsonyi hangulathoz. 24-én a nagycsaládi kiskarácsonyból kifolyólag tehát Zserbó felügyeletére lett bízva a lakás. Cicó példás magaviselettel várt minket haza. Következett a kiscsalád karácsonya, gyertyagyújtással, meglepetésekkel. Zsebikének a macskanapé lett ajándékként betervezve, de mivel még nem érkezett meg a nyeremény (a nagymacskás-tasakos pontgyűjtő játékából), így egy doboz macisajt került számára a fa alá. :) Élvezettel falta, ezúttal megkapott egy teljes egész elsőbbségadás-táblát :P (tisztára olyan a formája, na!). Ezt követően csillogó tekintettel nézelődött a bontott csomagolópapírok és a fa köré halmozott ajándékdobozok között, elhelyezkedett "a gunci" kellős közepében, kíváncsian szemrevételezett mindent. Kellemes hangulatban telt hát a szenteste. Másnap újra útnak indultunk a családdal, meglátogatni a vidéki rokonokat. Egyetlen pozitívumot azért ebből is leszűrhetünk Zserbó számára: feltűnően korán felébredtünk és még a megszokott idő előtt megkapta a reggelijét is. Délután megint nagyon várt minket haza, természetesen. Kis játék, evés, szundi - minden a megszokott rendben. Persze, ez alatt a pár nap alatt Picónak kijutott a finom falatokból is, épp emlegettük, hogy jobb lesz már visszafognunk a napközbeni nassolásait, mert aztán a rendes étkezések csak ímmel-ámmal mennek... 26-án estefelé öcsémék néztek be hozzánk - Zsebi hozta a jó formáját: kedvesen dörgölőzött és kíváncsiskodott, de ha piszkálni akarták, akkor előjött a harcimarci! Jól ráijesztett a vendégekre, azt hiszem, de mi, Apával jól mulattunk, hiszen még rögtönzött bemutató is volt nyikk-nyikk-elkaplak!-ból (ez van, ha épp olyankor próbálkozunk simogatós-dögönyözéssel, amikor Zsebi fel van pörögve). Hiába, a MI CICÁNK!!! :D

27-én Tündi látogatott meg minket és hozott a rosszcsontnak egy igazi meglepetés ajándékot: egy tollrózsát! Sárga rózsa, melynek a virága és a levelei is tollból vannak. Nosza, Zserbó azonnal végig is pásztázta nózijával az egész virágot, piszkálta, rágicsálta. Nem telt el egy egész nap, a szegény kis növénynek máris nyakát szegte, néhány toll-szirom már szanaszét hever és a virág feje sincs többé igazán a helyén... Hát, végül is jobb így, mintha ügyet sem vetne az ajándékra, nem igaz?

A közelgő év végét tehát pozitív hangulatban várjuk - természetesen családi körben töltjük majd, Picóval együtt.