Egy kis helyzetjelentés Zserbó háza tájáról. Őmacskasága köszöni szépen, remekül van ezen az álmos vasárnap délutánon. Miután a héten mindenféle ipari alpinista munkálatok zavarták házikedvencünk nyugalmát (az aktuális homlokzati felújítási munkálatok során bácsi lógott a kötélen hol egyik, hol másik ablakban, és valahogy az is nyugtalansággal töltötte el Cicót, hogy mászkálnak a feje felett, a tetőn), nos, járt neki is egy stresszmentes szabadnap, hogy hétfőn újabb kedélyborzolás következhessen (még a jövő héten folytatják a munkát). Zsebi elég furcsán viselkedett a fentebb említetteknek köszönhetően, folyamatosan nyugtalan volt, sokat nyüszögött és amint hazaérkeztünk, félve bújt a hátunk mögé, fülét hegyezve a zajok (kopácsolás, sercegés, léptek körös-körül...) irányába. Bele sem merek gondolni, miket élhetett át nap mint nap szegényke, valószínűleg nem kevés időt töltött a kanapé mögötti rejtekében. Kedves pénteken itthonról dolgozott és így tanúja volt, amint Zserbó hangosan méltatlankodva próbálta elzavarni a frusztráló hangokat. Mintha csak őrizte volna a házat, de meglehetősen félénken... És persze apa nyomába szegődött egész napra, de legalább is, amíg a munkálatok folytak. Rénszarvasok helyett tehát úgy tűnik, rém-szarvasok neszeznek nálunk a tetőn így mikulásjárás idején. Puja egyébként a pisze piros orrával simán beállhatna a Rudolf-imitátorok táborába. :)

És ha már a Télapót említettük, természetesen Cicónk is kapott ajándékot ezen a hétvégén. Na, nem kimondottan a csizmájába (elvégre nem kandúrnak született), még csak nem is feltétlenül a hosszúszakállú jóvoltából. Sokkal inkább azért, mert aktuális volt már útba ejtenünk az állatkereskedést alom és némi elemózsia beszerzése érdekében. Legutóbb november első hetében jártunk ilyesfajta bevásárláson, akkorról még rejtőzött a szekrényben egy új, tollas kis játékszer Pujának - megálltuk, hogy ne adjuk oda neki azonnal, a hetek múltával pedig jól elfelejtődött a dolog. Így bár messze elkerültük a játékos részleget (a kockázatok tekintetbe vételével), mégis akadt neki egy új(abb) kütyüje, mondjuk, hogy Mikulásra. Ez egy zöld tollakból álló pompom-figura, amit gyönyörű élénknarancs-színű kötéllel fel is lehet akasztani, hogy aztán a püfölések és egyéb attrocitások következtében szenvedős-kuttyogó hangot adjon ki. (Fotó még nincs róla, de majd pótolom.) :) Ó, és persze a nyalánkságoból sem maradhat ki ez a cica. Kedvesem szüleitől kaptunk egy kis földimogyorót, ezt bontogattuk - amint megneszelte Puja, hogy valami táplálékfelvétel zajlik körünkben, már ott is termett és kedvesen, félrefordított buksival éhenkórházasdit játszott (sajnos, erre a kunyerálásra nagyon rászokott, és hát, nem is álljuk meg, hogy ne kapjon egy-egy falatot...). Na, te kis éhező, hát majd pont ez kell neked, mi?? És ez kellett neki!!! Megpucoltuk, elé raktuk, egyet szaglász és már el is ropogtatta!! Jelentkezett máris a következő szemért... A szőrös kis Rudolf! :)

Ja, visszatérve a cicaboltba. Hát, a kaparófa kérdése megint aktuálissá vált. Mindössze 4 hónap alatt ugyanis sikerült leamortizálnunk a nemrég még vadiúj, csillivilli kaparófánkat, vagyis ez a bútor harmadannyit bírt, mint az eggyel korábbi, kevésbé masszív "bébi"-cicafa. Íme az eredmény:

Kedvesnek támadt az az ötlete, hogy nézzük meg a boltban, hátha nemcsak egész cicabútort lehet kapni, hátha van csak az oszloprész is. (Azért 3-4 havonta mégsem kéne az egészet lecserélni, ahhoz kicsit drága ez a mulatság.) Némi tanakodás (és ez is kéne, az is kéne-sóhajtozás) után meg is találtuk a sima oszlopokat. Hazaérve pedig apa újjávarázsolta Zsebinek az "antik" kaparófát (új csúcsmodell!):

Cicó hamarost át is vette a régi-új eszközt, ami nemcsak szép, de masszívabb is, mint az elődje volt. A nagy vásárolgatásnak végül az lett az eredménye, hogy ajándékszerzeményekkel is gazdagodtunk: dobozka és cicacsoki (gazdiknak)! :)

Ez lesz az új száraztápos dobozunk.

Aztán, a mai nap a bronzvasárnapi vásárok jegyében telt számunkra (Zsebi számára meg a holfeküdjekkényelmesen keresgélésével). Hazatérve a kincsekkel, kipakoltunk mindent a kanapéra - Picó azonnal a kupac tetején termett, mindent megnézegetett, megszagolt, mindenre kíváncsi volt. És hogy, hogy nem: kipécézett magának egy natúr fából készült, felakasztható rénszarvas figurát. Kis rokonunknak vettük, de ez a bársonytalpú olyan vehemenciával szaglászta és nyaldosta össze, hogy ezennel sajáttá nyilvánítottuk ezt a szerzeményt is. (Holnap megyek egy újabb példányért az eredeti ajándékterveknek megfelelően.) Reméljük, ezzel együtt már nyugodtabb lesz Zsebi következő rémszarvasvadászó hete.