Üdv Mindenki. Ma ismét én irogatok ide, csapjunk is bele. :)

Szóval meglepetések. Az utóbbi pár napban bőven volt részünk nem várt fordulatokban, eseményekben. Egy részüket mi követtük el Zsebi fele, egy részüket ő művelte velünk. Tudni kell, hogy amikor Zserbóka okoz nekünk meglepetést, annak nagy valószínűséggel heveny szívdobogás, esetleg kiáltozás (CICAAAAA!!! NEEEMM!) a vége.

Kezdjük hát a legelején. Picinyónk megkapta az új almot a macskaWCbe. Ennek folyománya, hogy a kívánt hatást elértük, ha csak részben is. Amint pár bejegyzéssel korábban említettük, megváltunk a csomosodó alomtól, mivel Cicu meglehetőst finnyásan állt az anyaghoz. A gondja az volt vele, hogy amennyiben már használta, és a matéria összeállt az alomtál alján akkor már nem akarta használni legközelebb. Ilyenkor mi versenyt futva a macs anyagcseréjével próbáltuk eltakarítani az agyagosra száradt maradványt. Emiatt aztán rendszeressé vált az éjszakai ébresztés Zsebi részéről, hiszen neki nem felelt meg hajnalban a már használt alom. Nos, cseréltünk tehát remélve, hogy a technika eme vívmányát, a szilikátos macskalmot nekünk találták ki. Mint mondtam, részben sikert értünk el. Azért csak részben, mert most, ha használja éjszaka, akkor a mű-anyag hangjára garantáltan felébredünk, különösen amiatt mert Zserbi imádja kaparni. 

A másik meglepetésre úgy került sor (ez volt a nevezett fibrillálós epizód), hogy itthon voltam. Éppen elmélyülten dolgozgattam, Cinyó az erkélyen grasszált, nézelődött, miegymás. Nem is nagyon figyeltem rá, hiszen mostanában már leszokott a korlátról, inkább a párkányon ücsörgött, a hideg időre való tekintettel édes szörgombócként (ilyenkor lekuporodik, a bundáját az égnek mereszti és úgy fest, mintha egy nagy szőrös lufi lenne). Aztán arra lettem figyelmes, hogy valami van a korlát legtetején. Oda fordultam, és Zs. ott gubbasztott, egyik felén az erkély, másik felén vagy 12 méteres mélység. Teljesen ledöbbentem. Egyrészt a hogy jutott fel, másrészt a mit keres ott, harmadrészt a hogy szedjem le kérdések cikáztak bennem egyszerre. Kiáltani nem mertem, közelíteni szintén nem. Végül egy halk ,,Zserbi. Gyere le szépen...." volt az, ami kiszaladt a számon. Ő szomorúan rámnézett, és egy halk nyávogást követően kecsesen landolt az erkély kövén.

Végül a harmadik meglepetés. Barkácsáruházban jártamban találtam valamit, amit egyszerűen nem tudtam otthagyni. Curver-ék elég sok mindent gyártanak, és most kijöttek egy dobozkával, illetve termékcsaláddal, Pet Life a neve. Amikor megláttam a fehér dobozkát, rajta egy gombolyaggal, oldalán cicákkal akik néztek rám, hogy vigyél minket haza.... Nos megtörtént. Ennek köszönhetően Zsebikének végre saját, neki készített és beszerzett játéktartó-doboza lett. Amikor a macs meglátta, először szokás szerint óvatosan szaglászta, de a fekete egerével végül el tudtuk vele fogadtatni. Nekünk nagyon tetszik, és ő sem fél már tőle.