Végre szerkesztőfelülethez jutottam (a böngészőm nem mindig tolerálja, hogy írni fogok...), de a lassan szokásossá váló heti összefoglaló még várat magára, most csak egy rövid kis bejegyzésnek ültem neki.

Kis betegünk van idehaza, mégpedig Kedves személyében. Cicónak így volt társasága egész héten, bár azért ez mégsem ugyanaz... Eszembe ötlött, hogy a macskáknak tulajdonítanak bizonyos gyógyító hatásokat. Főleg az idős embereknek segít sokat egy cica közelsége. Kortól függetlenül, természetesen a dorombolós, odabújós aranyosságok mindenkinek jól esnek. Stressz- ill. feszültségoldás, lelki egyensúly fenntartása, szorongások csökkentése... A bársonytalpúak mindebben gazdáik segítségére lehetnek. Gondolnám én, hogy Zsebi, aki ráadásul borzasztóan érzékeny a hangulatokra, változásokra, nagyon is jól érti, hogy mi a helyzet most. Kedves lázas betegen fekszik itthon, de a kis Puja rá sem hederít. Ellenkezőleg. Inkább másik helyiségben tartózkodik, mint hogy odamenjen Apához egy kis kedveskedésre. :( Max. a takarója alá bújik be, ha véletlenül talál egy rést, de ezt is csak a játék kedvéért. Recsegés alig fordul elő, a simogatás pedig pár perc után agresszívvá teszi Cicónkat.

Kicsit utánaolvastam a dolgoknak, íme egy kevés idevágó okosság:

"A dorombolás eredetileg a szoptató anyamacska és kölykei közötti kommunikációt szolgálja, bár a tudósoknak máig nem sikerült kideríteniük, hogy tulajdonképpen hogyan dorombol a macska. A dorombolás a hízelgés, az öröm kifejezése mellett nyugtató célzatú is. Még a beteg vagy sebesült macskák is dorombolnak, mert érzik gazdájuk szorongását, és nyugtatni akarják a szeretett embert. (A nőstény is dorombol a szülési fájdalmak szünetében: világra jönni készülő kölykeit nyugtatja teste puha vibrálásával.) Több tudós szerint a dorombolásnak (ön)gyógyító hatása is lehet. (...) Műszeres vizsgálatok is igazolták, hogy ha az ember ölében doromboló macskát tart, mintegy 20%-kal csökken a vérnyomása. Akik együtt élnek házi kedvenceikkel, azoknak tartósan alacsonyabb a koleszterinszintjük, a vérnyomásuk, valamint a stressz-szintjük. A macskadorombolás alacsony frekvenciás rezgései – kísérletekkel igazolhatóan – meggyorsítják még a csonttörések utáni gyógyulást is. Az állatokat simogatva endorfinok, vagyis boldogsághormonok szabadulnak fel, erősödik az immunrendszer, könnyebben megy az ellazulás, oldódik a magány és a szomorúság-érzés, csökken a fájdalomérzet."

Nos, azt hiszem, ha ennek a fele működne, Kedves már jobban érezné magát. De ez a jószág nem recseg, nem bújik, nem és nem jól szuperál...! :(

Az igazsághoz hozzátartozik azért, hogy néhány hete mutatott egy kis gyógyító jelleget a Puja. Fájós pocakkal feküdtem az ágyikóban, amikor is egyszer csak feljött hozzám simogatózni, és pontosan a hasamra telepedett le, teljes hosszában. Azután megindult a dörmögő, de nem oyan felületesen, ahogy szokott, hanem mélyről, teljes macskaságában recsegett. Nagyon jól esett nekem és valamelyest enyhült is a fájdalom! :)

Talán ha Kedves nem lesz olyan lázas, nem "ontja" úgy a melegséget, akkor majd őt is kezelésbe veszi picit ez a szőrmók nővérke. Addig is, jobbulást, Szívem!