Ez a bejegyzés nem más, mint a legutóbbi bejegyzésben említett történet kifejtése.
Mindenekelőtt ugye, nem feledkezünk meg arról, hogy a macska, mint olyan, ragadozó, tehát húst eszik. És mint olyan, a hús eredeti formájában él, és mozog. Vagyis el kell ragadni, és meg kell enni.
Aki már látott macskát vadászni, annak ismerős lehet a lapulás, cserkészés, ugrás, elejtés képsor. Sajnos én most mindezekről lemaradtam. Amiről viszont nem, az a sokat emlegetett macska-egér játék, itt kis változtatással.
Történt, hogy pénteken munkába indulásom előtt betértem a fürdőbe egy kis reggeli renoválásra, majd amikor kicaplattam pár perc múlva a nappaliba, láttam, hogy Zserbike édesen játszik kint az erkélyen a fekete egérkéjével. Nosza, gondoltam behozom az egeret, mert mégsem kellene a kinti kövön bekoszolni. Papucsomban mászok az erkély fele, és a küszöbön valami fekete szőrt pillantottam meg. Noh, mondom, tépi azt a patkányt. Jehajoltam, hogy felszedjem, és valami nem stimmelt. Apró pihetollak voltak. Apró fekete tollacskák.
Ahogy felemeltem a fejemet, Zserbi éppen lesunyt vadászsisak-fülekkel nézte a fekete valamit. Nos, nem, nem a plüsspatkánya volt. Zserbi úgy fest, valahogy megfogott egy verebet. Az erkélyen, a 3. emeleten! Hogy hogy csinálta, nem tudom.
Mindenesetre sikeres vadászatot könyvelhetett el magának a legyek, és a gyík mellé.
A történethez hozzátartozik, hogy egyrészt Zserbike nagyon-nagyon morcos volt, amikor megfosztottam őt a zsákmányától (hiába pakoltam elé fincsi alutasakost, nem hatotta meg), másrészt pedig még két nap múlva is találtunk tollmaradványokat a nappaliban a szegény kicsi szárnyasból.
Ahogy magamban összeraktam a képet, valószínűleg szegény csuri leszállt az erkélyre, és Zserbi meglepte. Aztán a jelek szerint behozta a nappaliba, megmutatni, majd amikor nem talált engem sehol, kivitte az erkélyre játszani. Én ekkor léptem a képbe, és fosztottam meg Cicót a madárkától.
Tehát a címre visszakanyarodva: valami volt a levegőben... De Zserbi leszedte onnan. :)
Utolsó kommentek