Egy örömteli eseménnyel kezdeném, amivel ezen a héten szembesültünk: hála a sok lila-tasakos étkezésnek, Zserbónk és a macskaháztartásunk gazdagabb lett egy darab valódi, márkás, lila cicaetetővel. :) Mindenféle játékra beneveztem már, ez most egy vonalkód-beküldős szerencsepróba volt, és végül az 1000 nyertes között lehettünk! :) Kedvesem kommentje: - Nna, akkor lesz még egy etetőnk... Jajj, de hát a részvétel, meg a fontos, nem igaz? Egyébként, éppen a héten merült fel egy beszélgetés alkalmával, hogy bizony az alutasakos vagy konzerv eledelek komoly függőséget tudnak okozni és csak nehezen lehet leállítani róluk a házikedvencet. Hát, fontolgatom a dolgot, elvégre, micsoda kihívás! Meg ugye, nem ártana egy kis változatosságot csempészni Zserbó kosztjába. Plusz, azért a háztáji sült/főtt/rántott húst nem fintorogva kellene megennie!

És most az elmúlt napok legfigyelemreméltóbb történései. Apa a héten itthonról dolgozott (hőemelkedős nátha és sertésfertőzés-veszélyből kifolyólag), tehát Puja a legcsekélyebb időt töltötte csak egyedül. Gondoltam is, hogy milyen jó lesz így neki... De valahogy mégsem volt az. Történt ugyanis, hogy két egymást követő napon fogta magát és a macskavécé közvetlen szomszédságában a sarokba pottyantott. Semmi előzetes figyelmeztetés, semmi reklamálás az alom miatt, ami mellesleg mindkét esetben tiszta és friss volt. Kedves elmesélte, hogy Cicó meg sem nyikkant, nem jelezte, hogy gond van, csak a sarokból figyelő kobrafőnök jelenlétére lett utólag figyelmes... A következő reggelen pedig Zsebi egyik párnája esett áldozatul a macskapisilésnek a nappaliban. Hmmm... Kezdtem aggodALOMmal figyelni ezt a dolgot, mintha Puja üzenni, kifejezni akarna valamit. De vajon mit?? Az alom fajtája, a macskavécé egésze mitsem változott, ugyanúgy tisztítottuk, ugyanúgy szellőztettük a szobát. Valami pedig nagyon nem tetszhetett Picónak, ha így adott jelzést nekünk. Két napja történt az utolsó incidens (persze, mindhárom esetben kifejeztük mi is, hogy azért ez nem helyes!), azóta visszaállni látszik a rend. És hangoztatjuk is Zsebinek, hogy az alom használata a megfelelő magatartás - bár ez volna a természetes, ahogy eddig, de mégis megdicsérjük, ha ott végzi el a mindenfajta dolgát. Emlékszem még, amikor a műtétje után alig bírt talpra állni, mégis kibotorkált az alomig... Csak nem hagy fel ezzel a szokásával egészségesen és majd másfél évesen!

Annak ellenére, hogy nem én voltam az ügyeletes macskafelvigyázó a héten, azért kijutott nekem a recsegőből és a játékból is. Utóbbinak meglettek a maradandó nyomai: szép kis karmolások és fognyomok ékesítik a kezemet. Megmondom őszintén, általában kerülöm az olyan játékot, amikor Zsebi karmol és harap. Sajnos, még nem tudtuk erről a vadságról leszoktatni. A tartózkodásom viszont oda vezetett, hogy engem gond nélkül "megtámad" bárhol és bármikor, ha épp be van gőzölve. (Na jó, egy ilyen lesből támadás maximum a szívbajt hozza rám hirtelen, de nem okoz különösebb fájdalmat vagy sérülést.) Mindenesetre úgy döntöttem, hogy ideje lesz némi tekintélyt kivívnom őmacskasága előtt. Úgyhogy leültünk gyűrni egymást. Őrült egy nőszemély, az már biztos! Ha nem tetszik neki, hogy hozzáérsz, máris nyikknyikk! (Kedves erről már részletesen beszámolt legutóbb.) Reggel például - hogy kifejezze, mennyire nem kéne molesztálnom - egy komplett áriát adott elő valami macskás operából: én vezényeltem, Zsebi nyekergett. :) (Ahogy felé nyúltam, máris megszólalt, erre persze több sem kellett, nyúlkáltam, ő meg összefüggően "dalolt".)

Aztán, a recsegés. Egyik este, már lámpaoltás után a szokásos rutin helyett Zsebi hozzám ugrott fel és némi mancsolás-taposás után kényelmesen elfeküdt - félig rajtam, félig mellettem, majd beindította a dörmögőjét. :) Vagy 20 percen át simogatóztunk, és talán tovább is maradt volna, ha meg sem mozdulok, de már nagyon elgémberedtem. Ma reggel szintén megörvendeztetett egy kis aranyoskodással: Kedves még aludt, ezért behívtam a szobába, ahol is lendületből recsegésnek indult, mancsolt, bújt, dörgölt... :) Még egy kis pocaksimogatást is engedélyezett. Egy idő után az oldalára feküdt mellettem és mancsait a tenyerembe helyezte. Már-már elszenderedett így, ezt abból gondoltam, hogy lehalkult a dorombolás - picit megsimiztem a tenyeremben nyugvó pracliját és máris felhangosította a recsegőt. :) Aham, akkor ott van a kapcsolója! Ezzel még elszórakoztam 3-4 alkalommal, ahogy lehalkult, picit megsimogattam és volume up! :D

Tegnap volt még egy érdekes sztori: verébfogás az erkélyen, Zserbó módra! :) Erről én csak telefonon értesültem, mert már a munkahelyemen voltam, amikor a dolog történt. (Szegény csuri, azért nem kár, hogy nem láttam élőben; de Zsebi vadászösztöne és ügyessége - wow!) Úgyhogy csak büszkélkedés és említés szintjén, a részletekről pedig Kedves ír majd egy következő bejegyzésben.

Perpill. webes rádiót hallgatunk Pujával: Apa hangja élő adásban! :) Mondjuk, Zsebi inkább csak szunyókál minderre, nem túlzottan érdeklődik - pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szól majd az ismerős hanghoz az éterben. A bejelentkezések között pedig jó kis rockzene szól - na, ezt nem veszem túlzottan hangosra, nehogy megzavarja a szendergőt - nem szereti a hangos zenét, és amúgy sem egy muzikális jószág a szentem (kivéve ugye, ha ő a "zajforrás"). Bár, annak idején, amikor hozzánk került, próbáltuk zenével lenyugtatni őt, akkor úgy tűnt, hogy a reggae muzsika hatásos - de hamar kiábrándított bennünket ezzel kapcsolatban is. (...) Az imént Cima felugrott ide az asztalra, gondoltam, hogy hallja-hallgatja a rádiót, de kiderült, hogy csak egy legyecskével van elfoglalva, ami berepült a reluxa mögé... Ám másodszorra már egyenest a hangszóróhoz ugrott a drága, amint meghallotta Kedvest - plusz, mintha épp Cicóról esett volna szó az adásban ugyanekkor, de ezt nem tudtam egész pontosan lekövetni.

Mostanában felfedeztük magunknak a YT Mean Kitty Channel-jét. Amerikai srácok video-blogot (vagyis vlogot) készítettek két tündéri cicójukról, Sparta-ról és Loki-ról. Haláli pillanatokat kaptak el róluk. Íme néhány gyöngyszem (a kedvenceim):

Nálunk itt kezdődött "a rajongás": The Mean Kitty Song

Lokival ilyet is lehet: Lap Games

A moment:

Na jó, egyelőre ennyi. A jövőben lesz még miből szemezgetnünk. :)

Nos, legfőképpen a második videót tekintve, kitérnék a múltkori, Pujára nézve talán kevéssé hízelgő bejegyzés utolsó bekezdésére is. Hogy Zsebit nem lehet úgy igazán dögönyözni. Kedves elkeseredettségében talán ez a videó is közrejátszott, hiszen látjátok, mi mindent lehet amúgy egy cicával csinálni. Már, ha természeténél fogva engedi. Azt hiszem, a mi cicónk az első ráverős-lapogatósnál tőből letépné az ember kézfejét. De azért ő a miénk és így (is) szeretjük! :) Amúgy ez a vlog nem is olyan rossz ötlet...

Hű, most aztán jó hosszúra nyúlt a mondanivaló. Végezetül még felhívnám a figyelmeteket arra, hogy új fotók kerültek feltöltésre az Inda fotóalbumunkba. :)
További kellemes hétvégét kívánunk mindenkinek!