Nagyon vártuk, aztán jó gyorsan eltelt ez a hétvége. Magával hozott egy kis játékot, egy kis magányt, jó időt és erkélyen pihenést... Olyan szokásos macskás dolgokat. Erről kéne most egy pofás kis bejegyzést összehozni. Szóval...

Először is, leszögezném a tényt, hogy Zsebinek ismét extra pesztrája is akadt (és ezt a szókapcsolatot csak azért, mert alig lehet kimondani!!) :), péntek este ugyanis Tündivel felszerelkezve értünk haza. Még aznap este elindítottuk a játékos üzemmódot, főleg, hogy bemutassuk a tollas kis szerzetekkel bemutathatót. Működött: amint előkerültek a micsodák, Picó azonnal belevetette magát a mókába. Sőt! Huginak vissza is hozta az egyik tollas kütyüt, amint eldobálgatta neki! Ilyet anno azzal a szürke egérkével csinált, amivel manapság már nem hajlandó néhány röpke percnél többet foglalkozni és hát, magát az apportírozós mutatványt is Tündi tanította meg neki akkoriban! Úgyhogy, volt egy kis nosztalgia, nagyjából 3 röpte erejéig. Valahol ezek után döntötte el Zsebi, hogy akkor mára elég is lesz és heveredett le - először még megközelíthető helyre. Hugi nem tágított, elvégre, nem azért jött, hogy a szendergő, esetleg alvó Puját nézze - és megindult a törődéssel átitatott, szeretetteljes macskanyúzás. :) Zserbó már az asztal alá bújt be, hátha oda nem megy utána a pótmami - de pech, oda is utána ment. Egy szó, mint száz, a játszadozásoknak így is, úgy is meglett a hatása: vasárnapra nem maradt toll a nemrégiben beszerzett játékokon - ebből következően a leamortizált alkalmi kedvencek számíthatnak a hamarosan esedékes bedobozolásra. (Mi meg kereshetünk új, Cicó érdeklődésére esetlegesen számot tartó püfölnivalót.)

Összességében Zserbi nagyon is türelmesen és odaadóan tűrte a törődést és szeretgetést egész hétvégén. Jól szocializált macskaként viselkedett. Nem állandóan, de engedte, hogy Tündi simogassa, recsegőzött neki, ott pihengetett a közelében az esti számítógépezés közben; reggelente fel-felmászott hozzá, ébresztgette egy kis törődésért (- hát, nálam ezzel nem járt sikerrel, mert hogy, hogy nem, én lendületből lepöccintettem őt a hajnali ágyra ugrálásnál). A nagy kedveskedések közepette, mintegy viszonzásképp, Huginak egy kis Zserbó eredetű elgázosításban is része volt odabent a hálószobában. :) Nesze nekünk, jól nevelt macska...

Azt hiszem, vasárnap került fel a pont az i-re, amikor is együtt macisajtoltak a lányok. :) Majd búcsúzóul még egy integetős cica is feltűnt az ablakban, bár igaz, hogy Tündi ezt már nem láthatta a faágaktól. Puja búcsúzott: "gyere ám a jövő héten is...!"