Sziasztok Mindenkik!

Ismét jelentkezünk innen a Zserbiközeli kanapéról, hogy ne higyjétek, hogy a kicsi cicóval megállt volna az élet.

Most egy rövid, a mai napról szóló bejegyzés olvasói lehettek.

A nap - mondhatnám, a teljes -, a szokásos alvás, kajakunyerálás, és erkélyenlógás támakörét teljes mértékig kimerítve zajlott, leszámítva a reggelimet. :)

Mindenekelőtt egy apróság. A macska szereti a tejet, és a tejtermékeket. Azt hiszem ezt az állítást nem kell bizonyítanom, elég ha a régi gyermekdalocskára ("Cirmos Cica hajj, hová lett a vaj") vagy a Kincsem és Cicó között fennálló titkos macisajt szövetségre gondolunk.

A mai nap engem is meglepetésként ért, hogy milyen érzés egy könyörgő, áhitatos, shrekkes macskaszempárral macskaszemet nézni, ha az ember (tegyük fel én) kezében egy joghurtos pohárka van, a macska (jelen esetben Zserbi) fejében meg az szerepel, hogy abban a pohárkában kajaszerűség, de mindenekelőtt ehető-finom dolog van.

Még nem értem el a hűtőtől a nappaliig - mely nagyjából 5 lépés, esetleg hat- ő már farkát remegtetve, halk miákolással igyekezett felhívni magára a figyelmet, és azt a tényt közölni velem, hogy az a valami a kezemben jó lenne, ha mihamarabb valami elérhető távolságba kerülne a bendőjével. Nos, hiába jeleztem felé, hogy az "éhenkórház" macska nem kap, sőt, a kihalás szélén lévő koldusnak sem jár könyöradomány - különösen, ha a reggeli betevője még a tálkájában kocsonyásodik.

Mikor én a reggelim végére értem, ő rájött, hogy szép szóval nem megy semmire. Egyre kétségbeesettebben pillogott, mind közelebb ült hozzám, hogy értsem az egyszerű jelekből: neki az kell.

Nos, nem kapta meg. Egyrészt én is éhes voltam, másrészt meg... Na jó. Próbálom kinevelni belőle a kunyerálást. Gondolom, és valószínűsítem, hogy kevés sikerrel, de akkor is. De amit ezek után kaptam én. Leült velem szemben, megvárta, amíg ránézek, majd jelentőségteljesen félrevonult, és egy akkora sóhajjal tért nyugovóra a hálóban, hogy azt hittem, nekem fog megszakadni a szívem, nem neki.

Mindezek után csak elvétve találkoztam vele a lakásban. Mondhatnám, hogy megharagudott, de mint észrevettem, a macskák nem haragszanak sokáig. Vacsoraidő fele, és a délutáni vásárlás előtt jött, hogy ne feledkezzek el Róla. (Átírva, hozz kaját, adj kaját. :) )

Pár perce megint az korláton csüngött a pókmacska. Tehát most éppen sértődötten fekszik a hálóban. Azt hiszem, hogy a franciaágy számára egyet jelent azzal, hogy van hova lefeküdnöm, ahol a gazdik érzékelhetik: rosszak voltak.