Ez alkalommal Árpi legutóbbi, macskajákról és étkezési szokásainkról szóló posztját szeretném folytatni, kiegészíteni néhány dologgal.
Kezdeném a főétkezésekkel. Zserbó a reggelit és a vacsit kapja napi rendszerességgel alutasakos formájában, lehetőleg azonos reggeli illetve esti időpontokban. Ebben a kérdésben rendkívül megbízhatóan érzékeli az idő múlását, bár estefelé néha már másfél órával AZ időpontot megelőzően elfoglalja vacsiváró pozícióját. Kölyökmacskaként az is előfordult, hogy a reggeli után ácsingózva hajnali 6 órakor felmiákolt bennünket. Mostanában szépen kivárja a sorát, esetenként hangulatos, "várakozó" előadással szórakoztatva bennünket. (Erről meséltünk már néhányszor.)
Az ebéd, mint fogalom, nem sűrűn szerepel a repertoárban, lévén, hogy hétköznapokon déltájban sajnos nem tartózkodunk itthon; Zsebi ilyenkor tápos önellátásra van hitelesítve - ha nem korlátozza épp alapszintre az életfunkciókat, amíg távol vagyunk. Hétvégente előfordul, hogy ebédre megkínáljuk egy kis hazaival ("apa-anya főztje") - ő a legfőbb konyhai kritikusunk! :) Bár a tapasztalataink inkább mínuszosak a házikosztot illetően, úgy tűnik, Picó inkább a jól megszokott husifalatokhoz ragaszkodik. (Amikor kivételesen nem ezt tette, rosszul lett pl. a rakott krumplitól - jó féle, kissé csípős házikolbásszal volt ízesítve. :S) Fél éves kora környékén javasolta Viktor doktor, hogy időnként próbálkozzunk főtt zöldségekkel az alutasakos helyett, ezzel javítandó a Puja szájhigiénéjét és kicsit szélesítve a bevitt tápanyagok listáját. Zserbi kb. két alkalommal lelkesen elmajszolta a főtt krumplit és sárgarépát. Ennél több sikerélményt nem sikerült kicsikarni vega koszttal. Husiba keverve is képes kiválogatni és a tálkában hagyni a zöldséget, finoman jelezve, hogy azt egye meg, aki csinálta. Hát, végülis nem növényevő, hanem ragadozó a szentem. Még szerencse, hogy a lilatasakos kedvenc készül zöldborsós- ill. sárgarépás-elegy formájában is, azt szaftostól-mindenestül beporszívózza. Néha 2 körben, néha 3-ban, de az adag jó eséllyel hibátlanul elfogy. És ahogy Árpi említette, a Supreme kivitel változatlanul a top-kategória nálunk, igaz, hogy ezt nem is rendszeresen, csak kivételes és kiérdemelt esetekben kapja.
A sárga tasakos korábban a nagy kedvencnek számított - talán túl gyakran került a tálkába (bár vegyes ízesítésben), talán csak ráunt - mostanában már a második helyre szorult. A jó hír viszont, hogy a cicaboltban felfedeztük 4 darab tasakot tartalmazó egységcsomagban (ez a lila leggyakoribb kiszerelése is), vegyes husifalatokat tartalmazva, ami főleg költséghatékonysági szempontokból üdvös - nem feltétlenül a macsnak, persze. :)
Kedves említette, hogy próbálkoztunk Cicónál mindenféle konzervekkel is, kevés sikerrel. Ezeknek valahogy az állaguk is fura, pépes, és a kiszerelés folytán nem egy adagban fogyasztandók. Picó nem igazán értékelte a többedszerre kinyitott, már nem elég hideg/meleg/friss/illatos ételt. Egy megoldás azért maradt, hogy az alutasakos (ízeket tekintve azért nem jellemző!) egyhangúságba egy kis változatosságot csempésszünk: kapható néhány műanyag-tálcás, egyszeri adagot tartalmazó pépes hami is.
Az alutasakosok közötti időben Picónk tápos csibeként üzemel. Van egy külön tálkánk a száraztápnak - gondosan a vizes edényke mellé helyezve. Ez a tál egy sosem kifogyó terülj-asztalkának számít, persze, gondosan ügyelve a mennyiségre - a testalkatához, korához és a napi alutasakosok számához mérten. Ez az önellátás addig működik hatékonyan, amíg a cica napközben (Zserbó esetében inkább éjszaka) többször, kis adagokat fogyaszt. Az unalmukban evő szőrösöknél (és szőrteleneknél) vigyázni kell, nehogy elhízzanak. De az általánosan elmondható, hogy ha még naphosszat előtte is van az étel, egy kiegyensúlyozott cica nem fog többet majszolni az aktuális beviteli szükségleténél. Azt hallottuk valahol, hogy érdemes a szárazeledel+alutasakos kombinációnál az egyik ételnél a márkát előnyben részesíteni - ez esetben a másik fogás lehet kevésbé "minőségi". Hát, szárazból is sokat kipróbáltunk, főleg, amíg a junior változatokon éltünk. A kialakult szokás itt is a lila márka felé tendál, abból is szinte bármelyik ízesítés jöhet. (Igyekszünk itt is fenntartani a változatosságot.) A következő bespájzolt táp viszont Semmicicó gyártmány, ezzel most fogunk először próbálkozni. A ropogtatnivalók között felvonultatunk még kiegészítőket is (hogy, hogy nem, ezek is lila dobozosak), úgy mint a szőrlabda-kiürülést elősegítő falatkák, a fogak épségét biztosító érdekes alakú rágcsák (mi csak batman-nek hívjuk őket - úgy néznek ki, mint a hívójel!) és a fincsi jutalomfalatkák.
Zárásképpen annyit tennék még mindehhez hozzá, hogy Zsebi babánk, aki immáron 1 éve lesz a saját bejáratú háziciciánk, nos, az állatotthonban nem számított válogatósnak. Ott az állatok olyan márkájú, kiszerelésű stb. ételt kapnak, amilyen adomány éppen az otthon birtokába jut, tehát nincsenek hozzászoktatva márkához, ételhez. A kényeskedés, ezt-azt nem megevés, azt kell mondjam, már nevelési kérdés volt, illetve jószívű szülői rá(-nem-)hatásunk ékes bizonyítékává lett. Ja, és színes macskamárkák ide vagy oda: a macisajt továbbra is mindent visz!!
Utolsó kommentek