Üdv mindenki. Ma megint én osztok meg egy-két érdekes dolgot Veletek.
Eltelt egy újabb nap, ami ismét meglepetéseket hozott Cicufertől. Hiába, mindig képes meglepni minket a pici szőrös.
Mondhatnánk, hogy el van kényeztetve a kicsink, de ez nem igaz. Itt van például a tegnap este. A tegnapot fogászomnál töltöttem, így a nap eseményeiből kimaradtam, ám este, mikor hazaértem (úgy este hét fele) a macs reggelije még félig elfogyasztott állapotban hevert a tálkájában. Kedves nem is adott neki vacsit, mondván amíg nem fogy el a reggeli, minek cserélni (legyünk következetesek). Meg egyébként is, a macs egész nap a kanapé alatt hűsölt, és nem volt éhes. Noh, mi leheveredtünk a kanapéra, beszélgettünk, elvoltunk. Mikoris Zserbi közénk pattant, és egy sokatmondó pillantás után elnyikkantotta magát, miszerint ,,Nyikk-Nyikk". Ezt már ismerjük, a vacsiját (Va-Csi) szokta kérni. Noh ilyet sem láttunk meg tőle. A szokásos éhes vagyok, vedd észre, adj kaját kunyerálós nézés helyett közvetlen kérést adott elő. Tehát elmondhatjuk, hogy a macskánk immáron nem csak beszél, de meg is érteti magát velünk. :)
A másik meglepetés szintén a memóriáját dicséri. Egy nappal korábban ugye nagy hajtóvadászat volt a hálóban az ágy felett. Tegnap éjszaka jött az ismétlés. Éppen az elalvás előtti percekben, fekszünk Kedvessel az ágyon, egymás felé fordulva, mikor arra lettem figyelmes, hogy hirtelen kinő Egyetlenem mögött egy macska az ágyból. Olyan lágyan, és finoman ugrott fel, hogy nem vettünk észre. Szépen felágaskodott a macs az ágy fejrészére és leste, hogy van-e megehető/levadászható zümi a falon. Nem volt. De nem adta fel. Pár perc nyikkantgatás, és kiadós bámulás után csalódottan mászott le az ágy mellé: ma nem eszünk röpcsit.
Ezt még folytatta, mikoris én kivonultam olvasgatni a nappaliba, és a noti fényénél vizslatta a kanapé feletti falat, hogy akkor hátha itt. Alig tudtam rávenni, hogy csendben maradjon. Hiába. A nagy vadász nem adja fel. :)
Ma még a meglepetés napja volt, immár számára, mikor is kénytelen volt rájönni, hogy az általa hűsölésre használt zug (a nyitott kanapé mögötti kis folyosó) nem állandó, mikor is én éppen beágyazni keszültem, és ehhez fel kellett nyitnom a hátsó részét az ágynak, ő pedig hogy, hogynem (nem lett semmi baja, előre mondom) alatta/mögötte tartózkodott.
Azt a cslódott, morgós arcot nem lehet visszaadni. Nagyjából annyit akart mondani, hogy:
- Hogy képzeled, hogy felébresztesz, hogy elveszed a zugomat, különben sem szeretlek most, és azonnal rendezd vissza a helyemet úgy, ahogy volt.
A célját elérte, mindezt megtettem neki. Előre féltem szegényt, amikor jön majd az őszi nagytakarítás. .:)
Utolsó kommentek