Eljött hát augusztus 20-a estéje, amikor is Tündi, illetve Kedvesem bátyja és unokahúga érkeztek hozzánk  közös, erkélyes tűzijáték-nézőbe. Zserbó ekkor már túl volt az alapbeállított, rosszabb napokon felszínre jutó undokságokon (Tündinek nem "beszélt", nem fogadta el a vacsit, nem engedte a simogatást, ellenben fújt és meresztgette a karmait), sok jót nem várhattunk tőle ezek után, pláne, hogy a népsűrűség is tovább emelkedett. Volt egy aranyos jelenet, amikor Tündi egészen közel ment a cicóhoz, szinte már belebújt az arcába, hogy végre odafigyeljen rá - Zsebi zavarba jött eme intim szférába-hatoló közeledéstől és én oda sem nézek! kifejezéssel elfordította a fejét, azt sem tudva, merre tekergesse a nyakát, csak hogy kitérjen a közeli szemkontaktustól. :) A jelenet korábban az erkélyen is lezajlott már, így a picikét sikerült kétszer egymás után zavarba ejteni. :) Dacára az esti órának, Picó egészen nyugodt volt, külön élvezte, hogy még az erkélyre is kijöhet sötétedés után. (Ilyenkor már be szoktuk csukni a szúnyoghálót az esti zümmögők házon kívül tartása érdekében.) Elkezdődött a tűzijáték, és már javában zajlott, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy Cinyó az ablakpárkányon, szokásos helyén üldögél és mintha csak a várost nézné, közöttünk kukucskálva kémlelte az eget, abszolúte nem zavartatva magát a fényektől, zajoktól. Igaz, nem is volt hangos, mint ahogy attól előre féltem. Az esti program után a hálóban támadt egy kis kalamajka, lévén, hogy ott nyitva maradt az ablak és a fényre jöttek a vadásznivalók. Először egy zöld szárnyas lény miatt borult ki Cicó, mivel az ágyon ágaskodva sem érte el - Tündinek panaszolta-magyarázta, hogy jajj, de szeretné ő elkapni, de segíííííítség!!! Meglett a zöld préda, Zsebi nem is játszadozott vele sokáig, hamarost eltűntette. A következő pillanatban már egy nagy éjjeli lepke bontogatta szárnyait magasan, fent a falon. Hajaaaj!!! Picó micsoda lármát csapott! Ilyen magas hangon még sohasem miáuzott nekünk azelőtt. Mókás volt látni a picikét, ahogy ugra-bugrál az ágyon, feltámaszkodik a támlára, próbálgatja, hogyan tudna feljebb jutni a pillangóhoz (még a lámpa zsinórját is megvizsgálta, hogy azon majd hátha), és közben nyikk-nyakk, miúú, miáu! (eddig nem is hallott megnyilvánulások) hangzottak keserves tehetetlenségében. Végül Apa lehalászta a rémet, ami a kockázatok és mellékhatások tekintetbe vételét követően inkább nem lett Zsebi játszótársává. A préda eltűnt hát a falról, Cinyó értetlenül nézegette a hűlt helyét, és közben macskául nagyon magyarázott. Ott is maradt az ágyon, figyelt, míg Tündi nem végzett a fürdéssel - akkor úgy döntött, most folytathatják is a vadászatot... Nem így lett, de talán kis kárpótlás huginak, hogy a cica egész addig mellette maradt, amíg nyugovóra nem tért. Hajnalban a mi kis énekes kakasunkra ébredtem: gyanítom, hogy Zserbó a kisszobában üldögélt a radiátoron és az utcát, fákat, madarakat, és ki tudja még, mi mindent fixírozva, veszettül miákolt (nem volt ez kétségbeesett vagy kérlelő nyávogás, csak úgy a hecc kedvéért eresztette ki a hangját a szentem). Még jó, hogy csak én ébredtem fel erre a korai koncertre.

A mai nap amúgy a nagy alvászat jegyében telt, Picó nagyjából 6 és fél órát töltött a kanapé alatt egyhuzamban - az imént bújt csak elő némi macisajt reményében (hallotta, hogy csörög az ezüstpapír). Gondolom, a nagy meleget így volt a legkönnyebb átvészelnie, sötét helyen, minimális életfunkciókkal. Időnként azért benéztem hozzá, "megvan-e". Hogy mire ne számítsunk az éjjel, ha így kialudta magát... tartok tőle, hogy az éjszakai tápolás (vadul ropogtatva porszívózza a cicakaját ilyenkor) és tejivás (lefety-lefety) nem az egyetlen és kizárólagos zajforrásnak ígérkezik. (De inkább ne is gondoljak efféléket!!) Ami a tejivást illeti: időnként szoktunk venni neki cicatejet -nem a hagyományos bolti dobozost fogyasztja, biztos ami biztos, óvjuk az emésztését. Néha sikerül rávenni őt, hogy napközben is lefetyeljen belőle (ha már vizet nem iszik), de inkább az a hatékony, ha kint hagyjuk neki éjszakára - valamiért ez lett számára a tejivás ideje. Mellesleg, Zsebi most az erkélyen folytatja a szundit, elnyúlva az ablakpárkányon. Erről a továbbiakban tényleg nincs mit mesélni...