Mindenekelőtt Békés, Boldog Ünnepeket Kívánunk mind a hárman Mindenkinek.

Bár nem szeretek, megint csak szabadkoznom kell, hiszen annyi sok napig nem írtunk semmit a Cicuról, holott Vele sosem áll meg az élet. Folyamatosan zajlik, és állandó újdonság forrása Zserbivel minden egyes szürke hétköznap. Minden téren fejlődik, napról napra növekszik. Ismét megtaláltam az első képeket Zserbiről. Őszinte leszek, elérzékenyültem attól, hogy láttam milyen is lett az ott látható nagy szemű, nagymancsú kölyök. Lassan megtanul „beszélni” is, és még mindig mindent a játszóterének néz. A világa, ahogy mostanában látom, a legtisztább. Minden vagy játék, vagy kaja, vagy az a számára nehezen megfogható „Cica! Nem!” dolog.

Sok, eddig számára ismeretlen dolgot tanul meg, illetve gyakran ugrik bele ismeretlen dolgokba. Néha nem csak képletesen. Egyik nap, kiemelkedő lépést tett a vízzel való ismeretség felé. Egészen pontosan egy macskaugrással hidalta át a képletes, és valós távolságot a cicaélet és a víz között. Szegényke megszokta a napokban, hogy ha zuhanyzás után kimászunk a kádból, az az Ő saját játszóterévé válik. Olyankor beugrik, és csapkodja a kád alján guruló vízcseppeket, vagy játszik a még csöpögő csappal. Szerencsétlenségére én fürödtem. Kimászván a kádból még nem engedtem le a vizet, és Cicu jött, nem látott, és ugrott... Kicsit meglepődtem, de nem szóltam. Kíváncsi is voltam, meg különben is. Magától fürdött be... És meg is.

Nos, a Cica kicsit elmerült, majd valami úszás-szerűséghez kezdett. Mivel nem vagyok szuicid típus, nem vettem ki a macskát, gondolva, hogy akkor tutira letépi a karomat. Nosza, kihúztam a dugót a kádból, hogy hamarabb talajt érjen. Életemben nem hallottam még olyan panaszos nyávogást, mint akkor, amikor szegénykém bőrig ázva, saját lábán várta, hogy lemenjen a víz, és ki tudjon / merjen ugrani a kádból. Amikor láttam, hogy megnyugodott kissé gyorsan megtörölgettem. Gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni, de hogy fúj, meg minden, nem hittem volna. Ahogy akkor láttam a vérig sértett macskát, gondoltam soha nem fog velem „szóba állni”. De azért fél óra múlva már az ölemben dorombolva tisztogatta a bundáját. Így esett át Zserbó az igazi vízkeresztségén. :)

Vadásztunk is ma ismét, és két legyet sikerült elcsípni. Ebből az egyiket teljesen önállóan ejtette el. Illetve, délután még láttam, hogy a cicában mókus-kenguru-szurikáta vér is csörgedez, legalábbis majd fél percig egyensúlyozott a két hátsó lábán, pitiző tartásban.

Illetve megtaláltam még ma az Igazi Macska TV-t. Zserbó ma elrejtőzött itthon. Végigkutattam érte a lakást, de még a ház elé is lenéztem, mert sehol nem találtam. Valami különös okból kifolyólag belestem a furdőbe is, az ajtó mögé. Noh, itt megvolt már a macska. Ott állt Endi becenevű mosógépünknél, ami éppen nagyban dolgozott, fél órára elfoglaltásgot adva ezzel Zserbinek, aki csak ült, és nézte, ahogy forognak a ruhák. Tökéletes műsor. :)

Készülünk a fa állításra is. Előre tartok attól, hogy mennyire lesz játékos a fával szemben. Majd elválik.

Nos, mindenkinek még1x KKÜ!!