Ma megvolt Zserbi, az űrmacs első magánynapja itthon, egyedül. Már-már azt kell mondanom, hogy szokás szerint féltettük, hiszen egyedül lesz, ha bármi történik vele, csak órákkal később derül rá fény. Éshát. Mégis csak a mi cicánk.

Kis konspiráció után a következő napirend állt elő. Hajnalban etetés, csakhogy tele legyen a pocak. Majd én kicsit később indultam el gályába, indulás előtt kaja, hogy tele legyen a pocak. Kedvesem ebédidőben hazaszalad a Macsekhoz, hogy kajáltasson, meg csekkolja, hogy minden rendben van-e a cicával. Este szintén Kedves teleport haza, és a szokásos.

Nos, én valóban később indultam, még egy kis kaját adagoltam a tálkába. Délben Kedves mindent rendben talált, adagolt kaját a tálkába.

Délután mind a ketten hazateleportnál kiderült. Zserbi csak akkor eszik, ha otthon vagyunk. A kaja nagyrészt érintetlen volt, de amikor mind a ketten itthon voltunk vele, eltűntette.

Érdekes bizonyítékát láttuk a macska alkalmazkodókészségének. Zserb a fején levő gallér miatt most nem tud mosakodni, mivel nem tudja a szájához emelni a mancsát, illetve azzal nem tud a fejéhez férni.

Nos, Zserb rájött, hogyha fogja magát, és a gallér belsejét nyalogatja, és utána ahhoz dörgöli a fejét, az majdnem ugyanaz. Szóval képes perceken keresztül nyalogatni a gallér belsejét és dörgölni a fejét hozzá. Mindezt Kedveshez bújva, mint valami plüssmaci.:) Az egyik legszebb dolog volt, amit csak láttam.

Kedves feküdt, bal vállánál feküdt a macska, fején a lavórral, a hátán, fél mancsával átkarolta Kedves karját. Mint valami plüssmacska.:)