Nos, eltelt egy hét megint. Sok minden nem történt ez idő alatt, csak a szokásos evés, nyávogás, aranyoskodás (copyright by Chris).

De mivel be voltunk jelentkezve, eljött hát a műtét napja. Kedvessel megpróbáltunk mindenre felkészülni jó előre. Csütörtök éjjel alattomban megvontuk Zserbó kaja- és ivótálját, mert azt az infót kaptuk a Dokitól, hogy ha altatva lesz, akkor a gyomor kiadja a benne lévő dolgokat. Zserb már itt kezdett lázadozni, a lakás flóra- és szőnyegállományát amortizálta idegességében. Kedvesem meg counter-amortizátorként mindent megtett eme tett sorozat ellen. Szabit vett ki, tehette hát. Fél háromra voltunk bejelentkezve, és a szokásos "nemszeretemazajtabusztmegazautókat" nyávogások árán sikerült fellogisztikáznia a behordtáskázott négylábút a rendelőhöz, potom negyed-fél órával korábban. Persze miért menne minden simán: a doki elfelejtette a leegyeztetett műtéti rezervációnkat, és volt szíves négyre megjelenni a kisállat klinikán. Kedvesem és a macska egyaránt nehezen viselték a potom másfélórás várakozást, melyet nyugtató célú, bár kissé egyoldalú beszélgetéssel, kisebb fajta átfagyással töltöttek. A végére már én is megérkeztem a gályából, így hármasban várhattuk a dokit.

No, mint említettem, meg is érkezett, majd a legnagyobb természetességgel ment minden a maga útján. Időközben a doki figyelmét felhívtuk pár apróságra. Az egyórásra tervezett beavatkozási terv borult, mivel Zserbó vehemenciáját meghazudtolva lány. Így a sima nyisz-nyisz alapállapot kicsit bonyolódik. Nosza, máris újra lett tervezve minden, este hat órás zárásúra. Majd megemlítettük azt az opciót, mikor a doki közölte: most átveszi a cicát, bealtatja, és visszajövünk, hogy kell-e a segítségünk Zserbi HarciMarci hozzáállása miatt. Persze kellett. Nos, a lefogás-altatás egyre kilátástalanabb méreteket öltött, végére egy fél altatás sikerült helyben, pedig a Dottore kis híján már a macskán ült, lefogási szándékkal.

Elindultunk hát, macskát, dokit hátrahagyva, jó adag aggódást magunkra öltve. A közeli "plázában" kávézóba ülve melegítettük átfagyott tagjainkat, lopva-feltűnően az órát bámulva. Majd vissza a Dottore-lakba.

Potom negyed órás várakozás után az orvos behívott minket azzal, hogy gyűjtjük-e a fura dolgokat. Nos, a jelek szerint igen, gyűjtjük. A cica ott feküdt előttünk az asztalon, nyitott szemmel, hasán sacc 4 centis seb, szépen bevarrva, ezüstözve, ahogy illik. Megtudhattuk, hogy Zserbi különleges, mivel a keresett fészkek benne nem anatómiakönyv helyzetben voltak, hanem inkább kacifántban, szóval régészkedés is történt, nem csak állatgyógyászat. Megtudtuk, hogy még jó pár órán keresztül csökkent macskánk lesz, és a többit. Gallér lehetőleg 12-13 napig a fején marad, hasát nem piszkál, hogy emel, mikor eszik-iszik, hova zárjuk, ésatöbbit. Csak néztem szegény cicát, fején a gallérral, amellyel akár az Animal planetet is foghatnánk, hasán az ezüstös-kopasz varrt bőrrel... Az jutott eszembe, hogy ím, a HarciMarciból Zserbónk előlépett ŰrHarciMarcivá. Attack of the Space-CombatCat.

Noh, kis asztronautát taxiba helyeztük, és irány haza.