Eljött hát a második hétvége, és Kedvesem húga jött macskanézőbe.
Samuka furcsán reagált, nem volt annyira közvetlen az elején, mint vártuk. Most hétvégén hugicával együtt már teljes nőuralom volt nálunk, 3 nőneművel. :)
Az érkezés után a Macs nem zavartatta magát, elvolt szépen magában. Nagyjából semmi nem érdekelte. Hugocsk adta neki a vacsorát, de utána sem jött el a nagy szívbezárás. Egészen addig, amíg el nem jött a játék. Velünk ellentétben Hugocsk átszellemülten, saját testi épségével mit sem törődve játszott a rosszcsonttal, kézbevéve a plüssegeret, változatos módon nyúzták egymást. A vége felé Zserbi már apportírozott is, vagyis az eldobott egeret felkapta, pofozgatta, majd vitte vissza a lánynak, hogy folytatódhasson a játék. Ezek után már nem volt lehetősége a cicunak arra, hogy figyelmen kívül hagyja az új embert. Amikor Hugocsk a gép elé ült, Zserbi az ölébe, hátamögé mászott, recsegve, dorombolva. A kiadós játék kifárasztotta a macskát, este nem jött elő belőle annyira a kisördög.
Éjszaka Kedvesemnek volt egy közeli élménye az osonóval, miszerint a macs felugort a fejéhez, majd beleszuszogott az arcába. Amikor a macska rájött, hogy ezzel éberré tette Kedvesemet, bekapcsolta a recsegőt, hátha így újabb alvást idézhet elő Egyetlenemnél.
Több kevesebb sikerrel.
Amúgy a macska az éjszakát közöttünk fekve töltötte. Először a lábamnál, majd amikor rájött, hogy én forgolódok, lemászott a takarómról. Amikor arra is rájött, hogy ott keresztben nem fér el, hosszában próbálkozott. Majd feljebb kúszott, hátha. Szóval szegénykémnek eléggé mozgalmas estéje volt, de minket hagyott aludni. Leszámítva, hogy nála a megszokás, az megszokás. Óra nélkül macskára keltünk 6:45-kor.
Vasárnap aztán etetés reggel, kis játék egész nap, de többnyire csak feküdt, aludt.
Mondhatnám eseménytelenül telt a hétvége rá vonatkozó része, de újfent tanult valamit a macska. Miszerint. Ha egy ajtó annyira nyitva van, hogy a mancsa befér, akkor azt ki lehet nyitni. Szóval még egy ajtót elkezdtünk zárni, biztos, ami biztos.:) A többinél meg csak reménykedek, hogy egyelőre nem találja ki, hogyan lehet kilincset nyitni. :)
A randalírozásával kapcsolatban azt hiszem, akkor jön belőle elő, amikor rájön, hogy most nem fogunk vele foglalkozni. Szóval törődéssel, viszont nem rá figyelve meg lehet szüntetni a Vuk-effektet, illetve az éjfélig tartó lármázást. Vasárnap éjjel aztán mindenhol ő feküdt. A baloldalamon, jobboldalamon, rajtam, mindenhol. De nem nagyon ébredtem fel rá.:)
Jah, és időközben úgy fest, hogy lebetegedtem, szóval most pár napig otthon leszek a kis bársonytalpúval. :)
Utolsó kommentek