Nos, azt hiszem, ma sokat léptünk előre, és visszafele is Zserbivel. Mindenekelőtt a keddi napot egyedül töltötte otthon, egész nap, és mivel a déli látogatáskor úgy festett, hogy a konvektor ereszt a szobácskájában, ezért a nap második felét már a "szabadban" költhette el. Előzetes felmérések alapján nem volt túl sok baj. Felmászott a gép mellé az asztalra, de erre fel voltunk keszülve, nem maradt ott semmi, amit leverhetett volna, vagy kárt tehetett volna benne. Amikor hazaértem, az életemet megédesítő két nő (Kedvesem, és Zserbi) a kanapén pihengetve várt engem. Mind a ketten örömmel fogadtak.:)
Kipróbáltuk, hogy hogyan viszonyul a házikoszthoz, és a jelek szerint vegyesen. Lett egy kisebb hasmenése, de az almot használta, szóval ez nem volt nagy gond. Megpróbáltunk nála bolhamentesítő napot tartani, de valahogy nem állt szándékában alávetni magát az akaratunknak, nem hagyta magát. Majd szerdán újfent megpróbáljuk. Nem tűnik így elsőre bonyolultnak. Egy pipettának a végét kell letörni, és a benne lévő trutymót a nyak-váll szegleténél a bőrre kenni. Nos, szereztem pár harapást, karmolást, és a művelet sikertelen maradt. Itt jegyezném meg. A kismacskának hegyes a foga. Nagyon.
Aztán este jött a szokásos műsor, Zserbó játszott, és most, hogy nem alutasakost kapott, nem is pörgött fel túlzottan, kivéve, amikor rájött, hogy mi aludni készülünk. Akkor rákapcsolt.
De aztán a végén ő is elszenderedett a fejünknél, bár a már megszokott recsegést (jó, dorombolást) elhagyta.
És megtörtént. Zserbó rájött, hogyha alszunk, nem figyelünk rá. Ilyenkor kiélheti azon vágyait, melyeket napközben nem lehet. Kedvesem egyik kedvenc virága az asztalról a földre költözött. Nagyon megijedtünk, ő persze nem zavartatta magát. Majd a tettét követő rosszallással kapcsolatban fejezte ki a véleményét, úgyhogy lehetett almot takarítani. (Bár ez lehet, hogy fordítva történt, nem emlékszem pontosan, mivel álmomból riadtam fel, az alomtakarítást pedig férfiasan átaludtam).
Ha mindez nem lett volna elég, hajnali 5-kor kelt (bár lehet, hogy előbb, ez is kicsit ködös). Szóval mi is felébredtünk, jónéhányszor.
Tudom, hogy a szoktatás, tanítgatás lassú folyamat, és sok türelmet, energiát követel, de azt hiszem, most kezdtük csak el. Most fog eldőlni, hogy ki tanít be kit. Mi őt, vagy ő minket.... Remélem az előbbi.
Talán, ha kicsit idősebb lesz, átalussza az éjszakát, legalábbis remélem. Jó lenne...
Utolsó kommentek