Szokványos hétköznap kora délutánja: Mazsi az ölemben durmolt a kanapén, Zserbó békésen aludt a kanapé melletti cicakosárban, formába hajtogatva. :)
Mozgolódtam egy picit, mert már nagyon elzsibbadtam, mire Mazska felült hirtelen, és még kissé kómásan leugrott egyenesen a kosárba, a mit sem sejtő Zsebi mellé. Öncélú, ám igen intenzív mosakodás vette kezdetét, finoman lökdösve-bökdösve a nagytestvért.
Zserbó lassan tért magához. Álmosan felnézett, szemeiben még a jótékony tompaság tükröződésével...
Kisvártatva rádöbbent hol van, illetve kivel osztja meg önkéntelenül fekhelyét. Rosszallóan tápászkodott fel, és ábrázatán méltatlankodással vegyes "eztnemhiszemel!" kifejezéssel faképnél hagyta a kicsit.
Szép próbálkozás volt, Mazsola! :)
Egyébként, lassan-lassan megpuhul az "érinthetetlen" Zserbó cica - amikor vélhetően nem látják a gazdik, hajlandó már egy-egy kedveskedő nyalintással "mosdatni" a picúrt. A hálóban, az ágyon pedig az egymás mellett alvás is engedélyezett. Lesz ebből még valami!
Utolsó kommentek