Nos, minket is utolért a havazás. Kint az erkélyen szépen gyűlik a hó. Már nagyon vártuk, hogy cicáink újra összetalálkozzanak a fehér hideggel.
Ahogy számítottuk, ismét megmutatkozott a két picúr közötti különbség. Reggel, még a vékony hólepellel borított balkonon Mazsika újfent értetlenül állt a megváltozott körülmények előtt. Szagolgatta, nézegette, nyalogatta a havat, nem értvén, hogy mivel is áll szemben. Zserbó rutinos vén rókaként kicsit csúszkált rajta, majd összegömbölyödve nézte, ahogy a "hugica" csetlik-botlik.
A második körben már a majd négy centis hóba lettek kieresztve macskáink. Mazsolának itt már feltámadt a játékos énje, és lázas rohangálásba fogott. Zserbó pedig csak taposta, lapátolta el maga alól a havat, majd megfigyelő-támadó állást vett fel, és várta, hogy mikor lehetne kicsit megkergetni a már egyébként megkergült Mazsikát.
Ekkor, mondván a picúrnak mindene a játék, gyúrtam neki egy hógolyót.
Az ötlet bevált. Mazsolánk vad játékba kezdett a hólabdácskával. Pofozgatta, kergette és nem túl kecses kűröket mutatott be közben. Sajna a macskamancs nem igazán alkalmas a havas csempén való szaladgálásra. Ezt egyébként a nagylány is megtapasztalta, amikor egy hirtelen mozdulatnál elhagyta a lábait, finoman puffant egyet, majd a meglepettségtől helyből fel akart ugrani az erkélyen lévő asztalka tetejére. Nos... Majd legközelebb. :)
Jelen pillanatban a két macska kicsit vizes bundával idebent sztrájkol, hogy újra kimehessen játszani...
Utolsó kommentek