Néhány hete előkerült egy üres cipősdoboz az ágy alól – a nappaliban hagytuk, lássuk, mit kezdenek az újdonsággal. Nos, belakták. :) Felváltva szuszakolták bele magukat és jókat aludtak benne. Volt már ilyen máskor is, de akkor még nem voltak ekkora cicák.

Az aktuális versenysúlyok: Zsebinél 4,5 kg, Mazsinál 4,3 kg. Ami azt jelenti, hogy tavasz óta kb. tartják a formájukat, bár Zserbó egy keveset szedett magára. Apa szerint már mind a 4 lábukra jut egy kiló, de nem látszik ám rajtuk, szerencsére. Ebben a melegben nem is esznek sokat, meg néhány hónapig kapták az Indoor Cat tápot is, ami "segít megőrizni az ideális testsúlyt". Evészet szempontjából egyébként teljesen eltérően viselkednek. Reggel mindketten megkapják a kimért napi tápadag egy részét, ezt Mazsi szépen lassan elmajszolja napközben (főleg, ha van itthon valaki, ilyenkor ő is aktívabb); Zserbó ellenben hozzá sem nyúl szinte egész nap (jóformán átalussza a nappalt, takarékra állított életfunkciókkal). Ő estefelé kezdi aktivizálni magát és a pocakját: először nagyon áhítozik a vacsira, aztán egy-két adagban be is puszilja a husifalatokat. Éjjel pedig elropogtatja a saját kis tápját. (Nincsenek illúzióink, talán beleeszik Mazsi maradékába is.) Erre álltak be az elmúlt hetekben. Furcsa egyébként, hogy Mazska a "soványabb", mert felemelve őket épp fordítva gondolnánk, ő valahogy markánsabb cica. Na de, vissza ahhoz a dobozhoz.
Hiába keresgélek, nem találok idevágó képeket, ezért a fantáziátokra bízom a dolgot... Lakberendező Mazsi egy párszor megrágta a kartont, amúgy tágítva a teret, miközben benne feküdt. Aztán játszottak alábújósat is, mert ennek a doboznak nem levehetős, hanem lenyithatós fedele volt (mint annak a bordónak ott a fenti képeken), fejjel lefelé így tökéletes "bunkernek" bizonyult. Üldögéltek is benne, de főként szundikálásra szolgált. Mondanom sem kell, a lakás tele van macskafekhelyekkel (párnák, kosár, bújó, hordozók, kanapé, cicabútor felső polc...), amik csak az illetékesekre várnak, de a lánykák mindig találnak valami jobbat maguknak. A melegben teljesen érthető pl. a mosdókagylóban heverészés vagy az előszoba kövén ejtőzés (hason fekve és teljes hosszában elnyúlva, amolyan kedves kis közlekedési akadályként). Zserbó visszahúzódó természetét ismerve a kanapé mögötti félhomályos zug sem meglepő. A hálóban, a 36 fokban szőrös takaró alatt leledzés már kevésbé magyarázható meg, minden esetre vigyázunk az ágyra üléskor, ha valami dudor van a pokrócon...
Szóval, a dobozunk nagy kedvencként funkcionált, mígnem úgy egy héttel ezelőtt Zsebi fogta magát és belepisilt. Nem vettük észre egyből, csak Mazska takarító üzemmódra váltására lettünk figyelmesek, ahogy a tetthely mellett kaparászta a padlót, próbálva "betemetni" a szagot. Hoppácsak! Az nem derült ki azóta sem, hogy Zserbókedves mi ellen sztrájkolt éppen ilyen vehemensen. (Az alom tiszta, evés-ivás, játék, erkélyezés volt...) Néhány napra így doboznélküliek lettek, hagytunk "gondolkodási időt" a nagylánynak. Aztán találtam egy kisebb, puhább, levehető fedeles dobozkát. A HELYzetet itt a következőképp sikerült megoldani:

Mazsolás doboz & toboz :)

:D Olyan nincs, hogy én valamibe nem férek bele! :P Zsebi is össze tudja magát hajtogatni a cél érdekében, de sajna a képi bizonyíték megint elmarad, mert ő mindig résen van, ha fotózásról van szó. (Vagyis, azonnal elszelel, ha a masináért indulunk.)

A teljes dobozmizériához tartoznak még a cicahordóink is (mármint nem azok, amiket csapra vernek!), valójában innen ered a dobozos macska kifejezés, amit taxisberkekben használnak a gazdit kísérő, hordozóegységgel ellátott állatkákra. (És aminek hallatán kevesen kapkodnak a fuvarért...) Noshát, állatorvoshoz cipelés ide vagy oda, azért nem kötnek rossz élményeket ezekhez a dobozokhoz sem, ritkábban ugyan, de itt is szoktak pihengetni. (A szemléltetésben ismét Mazska segédkezik nekem.)

Csoda, hogy ezek után mi újraértelmeztük a "Szia, dobozos!" szlogent is?! ;)