Bizony, a hónapokkal ezelőtt eltervezett, emberbútorok macskamentesítése céljából kinézett emeletes "játszótér" végre a nappalinkban tornyosodik.

A szabad hely függvényében méretezett, relatíve pénztárcakímélő, de azért mászásra, kaparásra, heverésre és egyéb magaslati elfoglaltságokra alkalmas modellt hetekkel ezelőtt kinéztük, ám az ünnepekre való előkészületben kedvenc (táp)futárunk már nem tudta szállítani – a gyártó raktárkészlete jelenleg teljesen kifogyott. Nocsak, hát mindenki pontosan ilyen háromemeletes Trixie-vel lepi meg kedvencét karácsonyra?! Tegnap délután az óbudai bevásárlóközpontban azért még benéztem az új cicaboltba, hátha: nos, az utolsó darabot szedték le nekem a polcról. Gyorsan riasztottam apát a délutáni szundijából;  kissé fáradtan, de lelkesen hazacipelte helyettem az izgalmas ajándékot rejtő dobozt.

Még fel sem bontottuk, Mazsi máris olyan érdeklődést tanúsított, hogy kénytelen volt egyedül nekilátni: elkezdte darabokra tépni-szaggatni a kartont. (Mostanában így áll neki mindennek, ami egy kicsit is érdekli...)
Előkészületek: (pedig nem is IKEÁ-s)

Ezután indult csak útjára a móka, a csajok nem győztek szagolni és vizsgálni, meggyömöszölték egymást a szállítódobozban, rágicsálták a kartont, a fogantyúnak szánt "ablakon" keresztül bunyóztak.

A vidámság közepette készült, de igen kifejező
(homeless-szerű) fotók megihlették apát: katt

A felépített cicabútort elhelyeztük a kanapé mellé. A minőségi átvétel következett: a videón jól látszik, hogy milyen alapos és aprólékos ellenőrök a lánykák. :) Előre szólok, hosszú lesz, de érdemes megvárni a végét, mert mozgalmasra sikerült:

Előkarácsonyt tartottunk hát aranyvasárnap előestéjén. Aztán, hogy a fa alá kerül-e a bútor vagy inkább a bútor alá a fa, az majd a jövő héten kiderül. :)